Ez a nyugalom köszönhető a legfelső szinten tudatosan kialakított visszafogottságnak, a két kormány és a két külügyminisztérium közötti szakszerű kommunikációnak. Arról nem is szólva, hogy 2011 első felében, a magyar EU-elnökség alatt mindkét fél kerülte a vitákat. Az idén januárban, kormányfői szinten aláírt energetikai megállapodás is jelezte: Budapest és Pozsony tisztában van azzal, hogy a közös érdekek mentén újra lehetne gondolni a két szomszédország kapcsolatait – erről Szarka László történész beszélt lapunknak.

Több megfigyelő szerint a „nyugalom” annak is betudható: Orbán Viktor és Radicová úgy döntött, hogy kerülik a nyílt színi konfliktusokat, ütésváltásokat, a problémákat jegelik. Szarka úgy látja, hogy a régebbi keletű vitás kérdésekben, például a kisebbségi kérdésben vagy a bősi vízlépcső üzemeltetésében nem történt semmilyen érdemi elmozdulás. Ráadá sul néhány új üggyel – a magyarországi állampolgársági törvény módosításával, az arra reagáló szlovák ellentörvénnyel vagy a magyar támogatáspolitikai változásokkal és azok szlovákiai bírálatával –a tartósan feszült viszonyt újabb problémák is megterhelték. A Budapest és Pozsony közti „távolságot” jól tükrözte Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének a kétoldalú viszony kritikus elemeit felemlegető nyilatkozata, illetve az arra miniszterelnöki szinten adott szlovák ellenvélemény és tiltakozás.

A könnyített állampolgárságról kirobbant vita a két ország közt évtizedek óta meglévő, alapelveket érintő nemzetiségpolitikai ellentétek miatt eleve borítékolható volt, és ezzel mindkét ország láthatóan számolt is. Szarka László szerint csak egy garanciális elemeket is tartalmazó, kétoldalú kisebbségi és állampolgársági szerződés jelenthetne tartós megoldást. A helyzet rövid távú kezelésére érdemi javaslatok hangzottak el mind a két magyar szavazóbázissal rendelkező szlovákiai párt részéről. Berényi József, Bugár Béla, Csáky Pál vagy Vörös Péter megszívlelendő elképzelései ma azonban sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem számítanak többségi véleménynek. A jogvesztő hatály fenyegetettsége mellett a szlovákiai magyar közösség sajátos érdekeit is tiszteletben tartó, közös megoldásokra lenne szükség.

Pozsony részéről kétségkívül gesztus és egyfajta kiútkeresés is, hogy a súlyosan bántalmazott Malina Hedvigtől kormányzati szinten kérnek bocsánatot – vélte a történész. Jogilag azonban ez a gesztus aligha jelentheti az ügy lezárását. Főleg ha a szlovák ügyészség ragaszkodik a kivizsgálás eredményeinek közzétételéhez. A héten kialakult belpolitikai helyzet miatt könnyen előfordulhat, hogy nem sikerül lezárni ezt a sokféle manipulációval terhelt ügyet a szlovákiai kormányváltásig egy tisztességes, elfogulatlan bírói döntéssel.

Szarka úgy látja, hogy a Radicová-kormány bukását hozó belpolitikai fordulat meglepetésekkel teli, elkeseredett kampányt ígér. Ebben a magyar pártok kérdése a szlovákiai magyar szavazókra támaszkodó két párt koalíciós potenciálja szempontjából tűnik érdekesnek. A szlovákiai magyar közösség alkotmányos garan ciák hiányában a „minden vagy semmi” logikája alapján lesz kénytelen szembesülni annak kockázatával, hogy a legrosszabb esetben egyik magyar bázisú párt sem kerül be a pozsonyi parlamentbe. Ami azt jelenthetné, hogy – az első Fico-kormány négy évéhez hasonlóan – esélyük sem lenne kormányzati pozíciók betöltésére.

Ennél valamivel kedvezőbb, de az ország tíz százalékát alkotó magyarság országos döntéshozatali lehetőségeit ugyancsak lenullázó megoldás, ha a törvényhozásba bejutó kisebbségi párt(ok) ellenzékbe szorul(nak). Éppen az első Fico-kormány alatt tapasztalta meg a magyar közösség, hogy kormányzati pozíciók nélkül milyen sérülékenyek a kisebbségek szerzett jogai. A kisebbségi törvény hiányában a nemzetiségpolitikai status quo helyett megint felerősödhet a jogok korlátozó értelmezése. – A magyar pártok szavazatmaximalizálásának egyetlen módja választási koalíciójuk lehetne, ettől azonban ma nagyon messze vagyunk – hangoztatta a szlovákiai viszonyokat jól ismerő, a komáromi Selye János Egytemen és az egri Esterházy Károly Főiskolán is oktató 58 éves történész.

Arra, hogy Robert Fico és pártja, a Smer hatalomba való visszatérése esetén újabb „hidegháborúra” kell-e felkészülni, Szarka azzal válaszolt: a magyar–szlovák viszonyt minden feszültség ellenére nem lehet csak a konfliktushelyeztek alapján megítélni. Az első Fico-kormány magyar vonatkozású lépéseit alapvetően befolyásolta a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt koalíciós jelenléte, ami a külpolitikában és a nemzetiségi politikában a Smer számára is komoly gondok forrása volt. Ha a 2012. márciusi választások nyomán a Smer egyedül alakíthatna kormányt, vagy az együtt kormányzásra esetleg hajlandó szlovák centrumpártok közül választ koalíciós partnert, jó esetben akár lassú pozitív fejlődés is elképzelhető.

A történész szerint a frontális szlovák letámadás eshetőségével szintén számolni kell. Kivált ha az állampolgársági törvény és ellentörvény kérdésében nem sikerül elmozdulni a mostani holtpontról. A negatív forgatókönyvek esélyét növelheti, ha a kampány, illetve a kormányalakítás során a kisebbségi pártok szereplése miatt tovább nő a távolság a magyar és a szlovák kisebbségpolitikai álláspontok között. A magyar külpolitika számára az igazi kérdés most inkább az, sikerül-e a közös érdekek mentén megtalálni az új szlovák kormánnyal az ügyek kezelésének hatékony eszközeit.

Bősi látkép – semmi sem változik