A fiatalemberért cserébe ezer férfi és 27 női foglyot engednek el Iz raelből. Valamennyüket „biztonsági ügyben” ítélték el. Salit odisszeája ezzel véget érhet – a történet azonban nem visz közelebb a békéhez.

Amikor az al-Arabíja tévé először közölte a hírt a fogolycseréről, ezrek özönlöttek az utcákra Gáza városában. Gyertyát gyújtottak, így ünnepelve a Hamasz győzelmét és rokonaik, barátaik remélt szabadon engedését. Abban is reménykedhettek, hogy az ügylet megkönnyíti a sorsukat. Izrael addig ugyanis tartottamagát ahhoz, hogy „Hamaszföld” blokádján nem enyhítenek, amíg Salit fogságban lesz.

Jeruzsálemben, a Salit család tiltakozósátránál is spontán örömünnepeltek. De ugyanott nem maradt el az ellentüntetés sem. „Véreskezű gyilkosokat engednek ki!” – zúgott a tiltakozás. Valóban, a szabadon engedettek között akad több olyan elkövető is, akit izraeliek elleni merényletekért ítéltek el. Aviva és Noam Salit, a katona szülei azután mentek a sátorhoz, miután kiderült, hogy a kormány 32:3 arányban megszavazta a fogolycserét. A dolognak akkor lesz vége, ha látjuk Giladot a házunk lépcsőjénél – mondta az apa a sajtónak.

Salit tizedes egy harckocsizó alegységnél szolgált a Gázai övezet egyik határátkelőhelyénél, amikor egy palesztin osztag rájuk tört. A harckocsit lövés érte, Salit megsebesült. A harcban két izraeli katona és két palesztin meghalt, ketten megsebesültek, a tizedest egy alagúton át magukkal hurcolták. Mindez 2006. június 25-én történt. Salit azóta a világsajtó és a nemzetközi politika szereplője, kis túlzással akaratlan hőse lett. Az izraeli kormány foglyok szabadon engedésével fizetettmár csak azért is, hogy aHamasz bizonyítékot szolgáltasson arról, hogy a katona él. Később több alkalommal érkezett a fiatalemberről videofelvétel. A katona szülei nem adták fel a harcot, és nemzetközivé is tették. Salitéknak francia állampolgárságuk is van, s a szabadulásért folytatott kampányba bekapcsolódott Nicolas Sarkozy elnök és az Európai Unió. Az apa tárgyalt az Izraelbe látogató Jimmy Carter volt amerikai elnökkel is fia szabadulása érdekében. Ezt Carter sem tudta elérni, pedig találkozottKaledMasaalHamasz-vezetővel is Damaszkuszban.

Az idősebb Salit részben az USA-t hibáztatta fia elhúzódó fogságáért. Az amerikaiak ellenezték a tárgyalást, a fogolycserét a terroristának minősített iszlamistákkal. Salitról nem feledkeztek el, de sokszor propagandaeszközként használták a fiatalembert. Biztos, hogy nem segített rajta az Öntött ólom hadművelet, amelyet Gáza ellen indított az izraeli hadsereg. Kiszabadítani nem tudták, a sorsa sokáig kiszorult a nemzetközi közbeszédből.

A mostani csere első szakaszában 450 palesztint engednek szabadon, hatan közülük izraeli állampolgárságú arabok. Feltételezték, hogy több nagyágyú is lesz közöttük, hiszen 280-an életfogytiglani ítélettel vannak börtönben. Kiderült azonban, hogy mégsem engedik szabadon Marvan Bargutit, a Fatah vezető politikusát, aki Mahmud Abbasz hivatalban lévő elnök lehetséges utódjának, de legalábbis vetélytársának számít. Nincs a szabadulólistán Ahmad Barguti Hamasz-vezető és Ahmad Szaadat, a Palesztina Felszabadítása Népfrontjának főtitkára sem.

Izrael ragaszkodik egyik legszebb hagyományához, és nem hagyta magára katonáját. Ám az országban többen élesen ellenezték a cserét, elsősorban a terror áldozatainak családtagjai. Sok kommentelő most azt írja – együtt a politikai elemzőkkel –, hogy a politikailag meggyengült Benjamin Netanjahu miniszterelnök számára ez volt az egyetlen lehetőség, hogy megerősítse pozícióit. Van, aki felveti: nem valami jó alku ez, Salit tizedest ugyanezekkel a feltételekkel már évekkel ezelőtt elengedték volna. Akkor voltaképpen kinek a foglya volt évek óta? A Hamaszé vagy az izraeli politikáé?

Salit-papírfigurákkal vonulnak fel Netanjahu izraeli kormányfő rezidenciája előtt