Fico nyeregben
Tovább bonyolította a helyzetet, hogy valójában hatpárti politikai szövetség kezdte el a kormányzást, ugyanis a politikában járatlanok alkotta liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS), valamint a szlovák–magyar racionális együttműködés eszméjét zászlajára tűző Híd listáján két törpepárt négy-négy képviselője is beülhetett a szlovák parlamentbe.
Így aztán olykor még a Ján Slota pártjával is egy gyékényen áruló szlovák kereszténydemokratákkal (KDH), valamint a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Kereszténydemokrata Unióval (SDKÚ) olyan torzszülöttet hoztak világra, amelynek egyetlen érdeme az, hogy sikerült megakadályozniuk a Fico–Slota–Meciar nemzeti populista triumvirátus hatalmának meghosszabbítását.
Alig másfél évnyi regnálásuk alatt elfogadtak ugyan néhány fontos jogszabályt, főleg a korrupcióellenes, illetve a kisebbségi törvényt, de a meghirdetett reformprogramjuk írott malaszt maradt, mert egyre inkább elharapóztak önpusztító viszálykodásaik, amelyeket a rendszerintmediátori szerepbe kényszerített Iveta Radicovámár képtelen volt elsimítani.
Ő sem tudta jobb belátásra bírni Richard Sulíkot, a liberális kormánypárt elnökét, aki egyébként közgazdász, s hónapok óta rendíthetetlenül hangoztatja, hogy az eurós mentőcsomag mindössze annyit ér, mint ha valaki ventilátorral akarna tüzet oltani. Szakmai érveit a közvélemény számára vonzó demagógiával toldotta meg. Hangoztatta, hogy a jóval szegényebb szlovákok ne támogassák a hozzájuk képest tehetősebb görögöket, és a nagy nyugati bankok veszteségeinek egy részét se az euróválságban vétlen honfitársaival fizettessék meg.
Fokozatosan nemzetmentő, sőt olykor már az európai gyalogpolgár érdekvédőjének szerepkörbe lovalta magát és pártját, ahonnan már nem volt visszaút. A személyes presztízsveszteség elkerülését fontosabbnak tartotta makacsságának hazai és nemzetközi következményeinél.
Robert Fico a tenyerét dörzsöli, hiszen tavaly nyártól csak annyit tett, hogy torzsalkodó politikai vetélytársait bírálta. Akikmost éppen őt hozták helyzetbe. Kedvezőbb a pozíciója, mint a tavalyi parlamenti választások után. Akkor a Smer győzött ugyan, de partner híján képtelen volt új kabinetet alakítani. Tegnap viszont ők diktálták a feltételeket nemcsak az eurós mentőcsomag mielőbbi pozsonyi megszavazása fejében, hanem a kormányválság megoldására is. A jobboldali pártok viszont néhány hónap alatt elfecsérelték azt az ismét felcsillanó esélyt, hogy Szlovákia még demokratikusabb, kisebbségbarát állam legyen.
