Egy kínai Pekingben
A szélesebb kínai közvélemény nemigen szokhatott hozzá saját párt- és állami vezetői esetében olyan hírekhez vagy fotókhoz, amelyek az utóbbi hetekben Gary Locke nagykövetről megjelentek. Nem zárható ki, hogy a diplomata tudatosan rájátszik erre az imázsformálásra. Amikor a kereskedelmi miniszteri posztját feladva augusztus elején kiutazott immár pekingi nagyköveti állomáshelyére, fotók tanúsága szerint kis hátizsákkal a vállán a repülőtársaságtól kapott kuponját beváltva kávézott a seattle-i repülőtér Starbucksának pultjánál. Ráadásul nem első osztályon utazott, s a pekingi repülőtéren családjával a követség kisbuszába ült, nem a nagyköveti limuzinba.
Kapott aztán hideget-meleget a helyi internetes oldalak, így a Weibo, a Twitter kínai megfelelőjének hozzászólóitól.
Egyesek szívét máris megnyerte „egyszerű természetességével”, amit úgymond a kínai vezetők is követhetnének. Mások viszont gyalázkodtak, hogy a nagykövet tudatosan provokálja Kínát, a vezetést, ami elfogadhatatlan egy külfölditől. A China Daily angol nyelvű napilap kommentoldalán egy, a pekingi Tsinghua Egyetemen oktató amerikai professzortól a Peking üdvözli önt, Locke nagykövet cím alatt inkább ironikus hangvételű „elismerés” olvasható arról, hogy az Egyesült Államok volt kereskedelmi minisztere, lám, levonta a tanulságokat a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság következményeiből, s most takarékoskodik. Remélhetően más amerikai politikusok is követik majd példáját.
Hasonló kommentárt közölt a párt központi lapjának kiadója által megjelentetett angol nyelvű Global Times is: miszerint amédiában folyó vita akkor lenne jogos, ha Lockemegnyilvánulásai az amerikai politikusoknak akár csak egy része esetén „a norma” lenne.
Gary Locke azért válthat ki Pekingben ekkora figyelmet, mert nem egyszerűen az Egyesült Államok új nagykövete, hanem az első kínai-amerikai, aki a washingtoni kormányzatot Kínában képviseli. A Guangming Daily hivatalos pártlap a nagykövet nevétmandarinra visszatéve Luo Jiahuiként említette, amit aztán más újságok és kommentelők is átvettek. Az 1950-ben a Washington állambeli Seattle-ben született Locke harmadik generációs amerikai, apai ágon a felmenője a déli Guangdong tartományból, Taishanból származott. Apja a második világháborúban már az amerikai hadseregben harcolt, anyja az akkor még brit gyarmat Hongkongból települt át, öt gyerekük közül Gary volt a második. Kitüntetéssel végezte középiskolai tanulmányait, majd ösztöndíjjal a Yale Egyetemen tanult politikai tudományokat, s sikeresen végzett 1972-ben, majd három évvel később a bostoni egyetem jogi doktorátusát is megszerezte.
Politikai karrierje a Demokrata Párt színeiben töretlenül haladt előre, 1996-ban az Egyesült Államok történetében első kínai-amerikaiként Washington állam kormányzójává választották. (Ugyan volt egy kis szépséghiba is: a kampánya finanszírozásának viszszaéléseiért 2500 dollárra büntették.) 2000-ben újraválasztották, ám bírálói szerint kormányzóként közelebb állt a republikánusok adócsökkentési nézeteihez, az állami adminisztráció leépítéséhez, a közoktatási kiadások csökkentéséhez. Már-már a demokraták alelnökjelöltjeként emlegették, s ennek jegyé ben 2003-ban őt kérték fel, hogy válaszoljon George W. Bush elnök beszédére az unió helyzetéről. Ekkor, meglepetésre, Gary Locke bejelentette, hogy nem indul harmadszor Washington állam kormányzói posztjáért. Az akkori jól értesült amerikai sajtó szerint halálos fenyegetéseket kapott kínai-amerikai mivolta, illetve a Bushbeszédet elutasító válasza miatt. Locke a nyilvánosság előtt döntését azzal indokolta, hogy a nyolcévi kormányzói elfoglaltság után családjára szeretne több időt fordítani. Felesége, a szintén kínai szülőktől (apja Sanghajból, anyja Hubei tartományból) származó Mona Lee, az egyik seattle-i televíziós csatorna riportere annak idején már harmadik gyerekükkel volt állapotos.
Ezután három éven át egy nemzetközi jogi ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodánál dolgozott, egyebek között éppen kínai relációban, így szerzői jogi kérdésekkel. A 2008-as elnökválasztási kampányból aktívan kivette részét a demokraták oldalán, Hillary Clintont támogatva. Barack Obama győzelme után aztán a kereskedelmi tárca vezetésével bízta meg.
Ebben az esetben is ő lett az első kínai-amerikai miniszter, más kérdés, hogy az Obama-kabinetben még két további ázsiai felmenőktől származó kapott tárcát. Az amerikai lapkommentárok szerint ebben a pozíciójában Gary Locke nemigen tündökölt, de ez adódhatott a minisztérium amolyan másodlagos jelentőségéből is. Ráadásul a pénzügyi, gazdasági válság behatárolta a játékteret. 2011 elején a Politico egyik írása amerikai nagyvállalati vezetőkre hivatkozva viszont igen elismerően írt szakmai hozzáértéséről, a sikeres megállapodásokról éppen Kínában és Indiában. (2010-ben 34 százalékkal nőtt az amerikai export Kínába.) A tavaszi sajtótalálgatások szerint a republikánus elnökválasztási kampányba beszállni kívánó Jon Huntsman pekingi nagykövet lemondásának bejelentését követően utódjának Obama jelölte Gary Locke-ot. A kinevezés simán keresztülment a törvényhozás illetékes fórumain.A sajtóban viszont viták voltak arról, hogy szerencsés-e az Egyesült Államok részéről, hogy a politikai, kereskedelmi és katonai szempontból már ma is, ám a jövőben mindenképpen a legfontosabb diplomáciai képviselet élére éppen egy kínai-amerikait küld. Washington soha korábban nem játszotta ki ezt a lapot, s kérdéses volt, hogy a kínai vezetés miként reagál, gesztusként értékeli-e a kiküldött nagykövetet.
Kínaiak milliói élnek külföldön, akikre a „tengerentúliak” minősítést használják Pekingben, s őket a szélesebb kínai nemzet tagjainak tartják, akikre támaszkodnak, sokukat – különösen a tudományokban jártasakat –meg is próbálták, próbálják hazacsábítani. Más kérdés viszont, ha egy ilyen „tengerentúli kínai” a legnagyobb vetélytárs, az Egyesült Államok érde keit képviseli. Jon Huntsman nagykövet „fehér” ember volt Pekingben, aki jól beszélte a mandarin nyelvet, vele kapcsolatban azonban nem lehettek érzelmi elvárások. Más a helyzet az új nagykövettel. A Los Angeles Times pél dául egy kínai netező azon kommentárját idézte, hogy Luo Jiahui, alias Gary Locke „egy hamis külföldi ördög, aki még csak nem is tud kínaiul”. Lehet, hogy Gary Locke gyerekkorában szülei től valóban nem a Kínában hivatalosmandarint, hanem egy kantoni nyelvjárást tanult meg, s állítólag ezt nem is próbálta meg korábbi kínai látogatásaikor használni – miként a bírálók kifogásolják. Kemény kommentet lehetett olvasni a pártlap Guang ming Daily web oldalán is, miszerint senkit se tévesszen meg Luo Jiahui tengerentúli kínai identitása, a háttérben ugyanis Amerikának az a vágya húzódik meg, hogy kínait használjon kínaiak ellen. „A kínai arccal Kína ellen” típusú olvasói hozzászólások persze nem jelentik azt, hogy ez lenne Peking hivatalos véleménye is. A kínai diplomácia igen kifinomult, nyíltan aligha fogják kifogásolni az új amerikai nagykövet személyét, amíg erre Gary Locke magánmegnyilvánulásaival vagy az amerikai kormány képviseletében nem ad okot.
Nyilvánvaló, hogy a kínai külügyminisztérium jól tudja, kivel áll szemben. Színfoltként említhető, hogy a pekingi olimpia lángjával is futott egy szakaszt. A többszöri, kereskedelmi miniszterként folytatott megbeszélései alapján pedig ismerik nézeteit is. Tisztában vannak azzal, hogy ebből a szempontból száz százalékban amerikai: kemény, de jól felkészült, szakszerű tárgyaló partner volt, aki határozottan kifogásolta egyebek között a szerzői jogi ügyeket, a kínai piac állami eszközökkel való védelmét, miként a jüan–dollár árfolyam érdemi módosításának halogatását, ami a kínai exportőröknek kedvez.
A diplomácia megy a maga útján: Gary Locke ugyanúgy kénytelen volt a napokban átvenni a kínai külügyminisztérium tiltakozását – miként elődje, Jon Huntsman is – az Egyesült Államok tajvani fegyvereladásaiért. Ezúttal főleg a Kína által saját területének tekintett szigetmajd 150 F–16-os vadászgépeinek felajánlott korszerűsítését kifogásolja Peking.
Névjegy
GARY LOCKE 1950-ben született Seattle-ben kínai felmenőktől, felesége is kínai. Locke volt Washington állam első kínai-amerikai kormányzója két egymást követő periódusban, majd ő lett az Obama-adminisztráció idején az első kínai-amerikai miniszter, a kereskedelmi tárca élén. Idén augusztustól vette át a nagyköveti posztot Pekingben, ismét csak az első eset, hogy az Egyesült Államok egy kínai-amerikaival képviselteti magát a nagy ázsiai országban.
