A bérekkel egyenesen arányosan alakul a tanárok felkészültségi szintje. Júliusban a címzetes tanári helyekre pályázó oktatók 18,9 százaléka ment át a vizsgán. Negyven százalék csak a nevét írta fel a papírra, majd egészségi állapotára vagy személyes okokra hivatkozva elhagyta az idén először kamerákkal figyelt vizsgatermet. Akik maradtak, azok közül harminc százalék kapott átmenőjegyet.

Simion Hancescu FSLI-elnök szerint a gyenge vizsgaeredményekért egyértelműen a rendszer alulfinanszírozottsága okolható – főként a 600 lejes kezdő fizetés (nem egészen negyvenezer forint), amely távol tartja a rendszertől a versenyképes tanárokat. Az alacsony bérek miatt az oktatási rendszer többnyire azok számára „vonzó”, akik felkészültségük és adottságaik miatt képtelenek másutt elhelyezkedni – vagy pedig rendkívül elkötelezettek, és (családi hátterüknek köszönhetően) nem a tanári fizetésből élnek.

A romániai oktatóknak sokszor várniuk kell az amúgy is alacsony fizetésre is. Szeptemberben több helyen spontán sztrájkkal kezdődött a tanév a bérek két hónapos elmaradása miatt. Ugyanakkor hiába nyert több száz tanár pert a bíróságon, az elmúlt években elmaradt pótlékok folyósítását a minisztérium több évvel kitolta, „átütemezte”. Az érdekvédelem az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ám a megoldás így is több évbe telhet.

A politikai diskurzus szintjén az oktatás állandó nemzeti prioritás Romániában. Ennek ellenére a rendszer mindössze egyszer – a 2008 előtti liberális–RMDSZ kormányzás idején – kapta meg a törvényben előírt finanszírozást, vagyis a GDP hat százalékának megfelelő összeget.