Személyében az egyeduralkodók megdöntését követelő arab fiatalok, különösen a tüntetéseken részt vevő nők részesültek elismerésben, ám Karman nem az „arab tavasszal” kezdte az emberi jogokért folytatott küzdelmét.

Akkor döntötte el, hogy a forradalom az egyetlen megoldás, amikor a fővárostól délre Ja’ashin faluban szemtanúja volt, ahogy harminc családot kidobnak a földjükről, csak mert azt megkaparintotta egy az elnökhöz közel álló törzsi vezető – írja a brit Guardian. Karman felismerte, a kormány sosem fogja ezeket az igazságtalanságokat megakadályozni.

Ő vezeti az újságírónők jogaiért és a bebörtönzött újságírók, illetve politikai foglyok kiszabadításáért küzdő Újságírónők Láncok Nélkül nevű szervezetet. Irodája falán Martin Luther King Jr., Gandhi, Nelson Mandela arcképei lógnak – maga is az erőszakmentes ellenállás híve. A jemeni tüntetések kezdetekor Karmant is bebörtönözték – nem először. – A diktatúra, a korrupció, a szegénység és a munkanélküliség elegye hívta életre ezt a forradalmat – nyilatkozta korábban.

Azt állítja, a szanaái vezetés nemcsak a jövőjétől fosztotta meg generációját, hanem a becsületétől és méltóságától is. Karman tagja az iszlamista al-Iszlah pártnak, de ellentmondásos a viszonya az ellenzéki szerveződéssel: tavaly elítélte a párt képviselőit, amiért azok megakadályozták egy olyan jogszabály elfogadását, amely törvénytelenné tette volna 17 év alatti lányok férjhez menetelét. (Jemenben nem ritka, hogy a lányokat gyermekkorukban adják férjhez.)

Karmant – aki azóta nem hordja az arcot is elfedő nikábot, mióta aktivistaként rendszeresen tart beszédet, s lép fel emberek előtt – nemcsak a hatóságok, de a szélsőségesek is rendszeresen megfenyegetik. Férje, Mohammed egyébként mindig elkíséri a tüntetésekre. Karman azt tanácsolja a nőknek, ne várjanak engedélyre, követeljék jogaikat.