Ha valaki figyeli a világsajtót, kétféle közlést talál Görögországról: azt, hogy tüntetnek, összecsapnak a rohamrendőrökkel a megszorítások és a hitelezők beavatkozása miatt; illetve a reménytelen helyzet már-már kéjes taglalását, a csődközeli állapotot és az eurórendszer fenyegető összeomlását. Amikor a görög csődhelyzet nyilvánossá lett, a világ azt taglalta, hogy ez az ország erején felül költekezett, erején alul adózott, a korrupció általános.

Azzal, hogy a görögöktől elfogadták a kozmetikázott adatokat, s beengedték őket az euróövezetbe, a rendszer elválaszthatatlan részévé lettek. Együtt kell megoldani a problémát. Például az eurórendszerből való rendezett távozással, amire azonban nincs eljárás. A helyzet tehát rossz, és az EU más, gyengébb tagországai sem ússzák meg a következményeit – mi sem. A görög ügy több olyan dologra világít rá, amellyel a politikusok nem foglalkoznak. Ezzel önmagában is növelik a bajt:

1. Rosszak az ajánlott megoldások. A hitelezők kiadáscsökkentéseket és újabb adók bevezetését követelik. A hét elején például harmincezer közalkalmazott elbocsátását jelentették be. Egy évig hatvanszázalékos bért kapnak, aztánmenjenek isten hírével. Idetartozik a gyűlölt ingatlanadó bevezetése. Négyzetméterenként 16 eurót kell adózni. Csökkenteni akarják a minimálbért is. Görögországban azonban – csakúgy, mint más dél-európai országokban – a könnyűipar megszűnt, az élelmiszer-feldolgozás gyengélkedik. Helyükbe lépett az idegenforgalom, ezért is épültek a megadóztatandó ingatlanok. Ám a válság miatt kevesebb a turista. A privatizálás jó ötlet, mert a kincstár kap egy nagyobb összeget a vevőktől. Aztán fizetheti a munkanélküli-járadékokat, mert a magántulajdonos biztosan elbocsát sok embert. A takarékoskodást túlhajtani kontraproduktív. Ettől nem keletkezik bevétel, amiből törleszteni lehetne.

2. Nincs szolidaritás a görög politikai osztályban. A balközép kormánypárt csődtömeget örökölt, kapkod, az ellenzék dörzsöli a markát. Mindenre ráígér. Nincs szolidaritás a társadalom különböző rétegei között sem. A taxisok például sztrájkolnak, mert a kormány beengedne a piac ra új vállalkozókat is amunkájukat elveszítők közül. Görögországban – erről emlékeim vannak – az emberek között elterjedt az a tudat, hogy az állam ellenség. Nem adózni nem bűn. És valóban alacsonyabbak a fizetések, mint Nyugat-Európában. De a görögök mégsem vágynak oda, a vendégmunkások is hazatértek. Sokanmártírnak érzikmagukat,mert összeomlott az öröknek hitt nemzeti mutyi.

3. Európa tanfelügyelőként viselkedik a görögökkel, a nyugati bulvár eközben ha kell, ha nem, kioktatja a tékozlókat. Venizelosz pénzügyminiszter erre aztmondta: országának komoly reformokra van szüksége, de nem hagyja magát bűnbakká tenni. Pedig ez történik.