Minden ország tagadja – minden kémszervezet teszi
Kenneth Macdonald állítását –amely a Sunday Timesnak adott interjújában hangzott el – visszautasította az orosz fél. A londoni orosz követség sajtóattaséja, Konsztantyin Slikov nyílt levélben kijelentette, hogy semmilyen orosz állami szervezetnek nincs köze a gyilkossághoz. A bűncselekmény végrehajtásával London Andrej Lugovojt (az állami vezetők védelmét biztosító szolgálat egykori tisztjét) vádolja. A jelenleg duma-képviselőként tevékenykedő Lugovoj tagadja érintettségét. Azt is, hogy az FSZB tisztje lett volna. Moszkva az alkotmányra hivatkozva nem adja ki őt Londonnak.
Macdonald szavait megelőzően nyilvánosan sosem érte vád az orosz vezetést az ügyben. Most viszont az ügyész kijelentette, hogy „ez egy különösen visszataszító és felháborító bűncselekmény” volt egy brit állami védelem alatt álló személy ellen. Macdonald úgy véli, „komoly oka volt gyanítani, hogy a gyilkosság megtervezésében orosz állami szereplők vettek részt, hiszen egy külföldi kormány által a londoni utcákon kivitelezett kivégzés minden jegyét magán viselte”.
Az FSZB tevékenysége iránt a brit sajtóban azért élénkült fel újra az érdeklődés, mert rövidesen megkezdődik Litvinyenko halottkémi eljárása. A formális vizsgálat arra szorítkozik, hogy megállapítsák: hol, mikor és hogyan hunyt el Litvinyenko.
Ennek kapcsán a brit sajtó hangoztatja, hogy az FSZB-nél gyakorlat a célzott likvidálás, akár külföldön is. Ehhez a Daily Telegraph egy 2003-as dokumentumot is tálalt, amely az Elhárítási Szolgálat vezetője, Mihail Nyecsajev aláírásával arról rendelkezett, hogy a titkosszolgálat az ország területén kívül is likvidálhat terrorista és más körözött személyeket. Igaz, a formai és helyesírási hibákkal teli irat eredetiségét az orosz sajtó is kétségbe vonja, különösen, hogy az Elhárítási Szolgálat ezen a néven csak 2004-ben jött létre.
Moszkva nem csinál titkot a célzott likvidálás lehetőségéből: 2006-ban a parlament törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi a parlament jóváhagyása nélkül is, hogy az államfő a terrorizmus elleni harc nevében külföldön is bevesse a fegyveres erőket vagy egyéb speciális egységeket. (Az okot az Irakban megölt orosz diplomaták ügye adta. A törvény elfogadása előtt egy héttel Vlagyimir Putyin –akkor államfőként – nyilvánosan kijelentette, hogy a gyilkosokat megkeresik és likvidálják. Mindez nem példa nélküli: Golda Meir izraeli kormányfő hasonló felhívással élt 1972-ben, a müncheni olimpián megölt izraeli sportolók gyilkosainak megbüntetésére.)
2006 előtt is voltak az FSZB-hez köthető likvidálási ügyek: Litvinyenkón túl a legismertebb Zelimhan Jandarbijev csecsen lázadó katari megölése volt 2004-ben. Két ügynök rendőrkézre is került az arab országban. A hatóságok életfogytiglanra ítélték, majd átadták őket Moszkvának. További sorsuk ismeretlen. (A közelmúltban Ankara vádolta meg Moszkvát három csecsen isztambuli megygyilkolásával.)
– Nem meglepő, hogy az FSZB nem vállalja a likvidálási politika létezését – nyilatkozta lapunknak Julian Richards. A brit védelmi tárca korábbi munkatársa szerint nyilvánvaló, hogy a KGB által követett gyakorlat ma is tart, jelentős összeget áldoznak a kémrendszer és a besúgói hálózat fejlesztésére. Szerinte azonban egyetlen állam sem ismerné be, hogy hivatalos politikáról lenne szó. (Jóllehet a 2006-os orosz törvény ekként is értelmezhető.) Richards egyetért Lord Macdonalddal abban, hogy a Litvinyenko elleni merénylet során alkalmazott technikák „túl összetettek és költségesek voltak egy magánkezdeményezés számára”. Bár a Buckinghami Egyetem tanára megjegyezte, hogy hasonló álcázott akciók nem idegenek más államok titkosszolgálataitól sem, beleértve a CIA fellépését terroristákkal szemben. Ugyanakkor „teljes mértékben és őszintén” kizárta, hogy brit ügynökök hasonló vagy bármilyen módszerekkel végeznének ki embereket.
De nem csak Moszkvát éri vád a célzott likvidálás miatt. Legutóbb Washingtont kritizálták az amerikai születésű Anvar al-Avlaki jemeni kivégzéséért. Igaz, a radikális imám megsemmisítését Washington elismerte, míg Moszkva ezt egy esetben sem tette meg. De nem maradt kritika nélkül Oszama bin Laden pakisztáni megölése sem, amit az egykori német kormányfő, Helmut Schmidt a nemzetközi jog megsértésének nevezett. Az al-Kaida vezetőjét bíróság elé kellett volna állítani szerinte.
– A nemzetközi jog érthetően nem rendelkezik a titkosszolgálati akciók végrehajtásáról – mondta lapunknak Valki László. A nemzetközi jogász elmondta: ehhez több államnak kéne megállapodnia, amelyek nyilván nem járulnak ahhoz, hogy területükön más ország szervezete tevékenykedjen. Harmadik ország vonatkozásában pedig szintén nem hozhatnak ilyen megállapodást jogszerűen. Így a likvidálásokról titkos elnöki vagy kormányhatározatok döntenek, amelyek ezután vagy nyilvánosságra kerülnek, vagy nem.
