A forradalmároknak még mindig nincs munkájuk
A politikában folyamatos a hadakozás, a szükségállapotot az izraeli követség ostroma óta ismét bevezették, és a listás vagy egyéni jelöltek arányáról nem sikerült dűlőre jutni. Mindezek ellenére sokan gondolják úgy, hogy ideje lenne már a gazdasággal is foglalkozni. Új munkahelyek ugyanis még nincsenek, többeknek pedig már nincsen munkájuk.
Februárban az egyiptomi pénzügyi világ még bízott benne, hogy a gazdaság a tétovázás után szárnyra kap, de ez a forradalom miatt elmaradt. A Nemzetközi Valutaalap 160 milliárd dollárra taksálja a régió „megsegítését”, míg a nemzetközi közösség „csak” 38 milliárdot ígért Egyiptomnak, Tunéziának, Marokkónak és Jordániának, derült ki három hete az arab országok pénzügyminisztereinek dubai találkozóján. Az egyiptomi pénzügyminiszter, Hazem El-Beblawi azt mondta a CNN-nek, hogy „a forradalom nemcsak a szabadságról, de a munkahelyekről is szólt. A fiatalok szabadságot kaptak, de ha nem támogatják őket az átmenetben, az új munkahelyek helyett egyre több elbocsátott ember lesz.”
„Minden leállt, nincs termelés, pedig közben sok mindent újra kellene építeni” – mondta lapunknak Ahmed, egy kairói brókercég volt pénzügyi elemzője. Őt júniusban bocsátottak el. Ahmed szerint az egyiptomiaknak egyszerűen többet kellene dolgozniuk. „A politikát már jól átgondoltuk, most a gazdaságon is kellene gondolkozni ” – mondja, majd a nemrég nyilvánosságra hozott statisztikáról beszél, ami nagy közderültséget okozott. A statisztika szerint az egyiptomiak átlagban 27 percet dolgoznak naponta. „Ez elképesztő. A cunami után Japánban mindenki két órával többet dolgozott hetente, hogy újjáépítsék az országot. Hol vagyunk mi attól?”– kesereg a telefonba. Neki és tizenhét kollégájának azzal az indokkal mondtak fel, hogy a korábbi egymilliárd dolláros napi tőzsdeforgalom 200 millió dollárra csökkent. A drága munkaerővel kezdték a leépítést, és így a brókercég dolgozóinak 50 százaléka került lapátra. Egy pénzügyi elemző körülbelül 4000 eurót visz haza. Ahmed ezzel a kairói elithez tartozott, kényelmesen el tudta tartani a családját.
Akik az elmúlt hónapokban kikerültek a pénzügyi szektorból, most a stabilabbnak vélt élelmiszer-, kézműves-, pamut- és vasiparban keresnek állást. Ha itt nem találnak, azt fontolgatják, hogy az öböl menti országokba, az Egyesült Arab Emírségekbe vagy Szaúd-Arábiába vándorolnak ki. A hetvenes években több tízezren kaptak munkát ezekben az országokban, de mivel a munkával együtt elsajátították az ottani szokásokat, a szigorúbb vallásosságot is, nehéz volt visszailleszkedniük a szekulárisabb egyiptomi közegbe. A pénzügyi elemzők februárban még azt gondolták, hogy a valódi demokrácia és egy új alkotmány lehetősége majd idehozza – vagy legalábbis megtartja – a befektetőket, és a felszínen tartható az egyiptomi gazdaság, amely 2004 és 2009 között mintegy 57 milliárd dollár befektetést vonzott. Ám az erőfeszítések ellenére a turizmus 40 százalékkal esett vissza, a munkanélküliség még mindig 30 százalék körül mozog. A nemzetközi közösség ígért milliói még váratnak magukra, mondta az egyiptomi pénzügyminiszter a dubai pénzügyminiszteri találkozón. Az adósságválságban lévő Európa és a lassuló amerikai gazdaság nem sieti el az arab tavasz országainak megsegítését. Ráadásul a Nyugat az ígéreteket, mint mindig, most is társadalmi és gazdasági reformokhoz köti. A gyorssegélyt az ország ezért inkább a Golf-öbölből várja, ahonnan félmilliárd dollár már meg is érkezett.
Az Európai Unió az alapítványokat és a különböző esélyegyenlőséget építő intézményeket támogatja. 350 millió eurót különített el az arab tavasz „úttörő országainak”, főként a civil szféra, a kis- és középvállalkozások megsegítésére. Marianna, akit februárban a Tahrir téren interjúvoltam meg, azóta újraindította a gyermekjogi alapítványát. Ki sem lát a munkából: egyik pályázati határidő éri a másikat. Ahmed, a bróker nem tüntetett a Tahrir téren. Ő a hozzá hasonló tehetősekkel együtt csak Mubarak elnök bukása után győződött meg arról, hogy a forradalom a helyes út a rendszerváltás felé. Azóta az ő sorsa is radikálisan megváltozott. Megkérdeztem: még mindig hisz-e a forradalomban? „Annál nincs rosszabb, mint ami volt”, mondja. De a reformokat túl lassúnak tartja. „Februárban eldöntöttük, hogy minden választást lebonyolítunk októberig. Most még mindig az első választásra várunk, és a Legfelsőbb Katonai Tanáccsal kell vitatkozni a feltételekről”, mondja Ahmed a november 28-ra kiírt parlamenti választásokra célozva. Az egyiptomi pénzügyminiszter azzal nyugtatja a társadalmat: „Ma már több az igazságosság, több az elköteleződés az ügyek iránt, de a tapintható eredményekre még várni kell”.
