Merkel pirruszi győzelme
Nemcsak ő, hanem Európa is megkönnyebbülhetett, miután a Bundestagban tegnap elsöprő többséggel szavazták meg a német képviselők az Európai Pénzügyi és Stabilitási Alapban való részvételt. Eszerint a bajba jutott euróövezeti tagállamoknak 440 milliárd euró állna rendelkezésükre, a garanciavállalás pedig 780 milliárdig terjedne. A német hozzájárulás a korábbi 88 milliárd euróról 211 milliárdra emelkedik. A második európai mentőcsomagnak is nevezett alapról még több eurózóna-tagállam parlamentjének, köztük Szlovákiának is szavaznia kell, de a német volt a legnagyobb várakozással kísért voksolás.
A szavazást a Merkel-kormány legkomolyabb próbatételének tartották elemzők. A német sajtó hetek óta azt feszegette, hogy meglesz-e a „kancellári többség”, azaz átmegy-e úgy a mentőcsomag, hogy ahhoz nem kell az ellenzék támogatása. Tették ezt annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt: az ellenzéki szociáldemokraták és a zöldek is igennel szavaznak majd. Végül mindenki elégedett lehetett: a Bundestagban 523 igen szavazattal, 85 nem és három tartózkodás ellenében simán átment a javaslat, és ha szűken is, de meglett a kancellári többség is (a 330 kormánypárti képviselőből 315 igennel szavazott).
– A média túlzott, amikor azt állította, hogy ettől a szavazástól borulhat a koalíció, szerintem ez a voksolás tényleg Európáról szólt. De a spekulációk azt is jelzik, hogy a kancellár vezetői képességeivel kapcsolatban egyre több az aggály – mondta lapunknak Carsten Koschmieder, a berlini Freie Universität politológusa.
A név szerinti szavazás előtt csaknem háromórás vita dúlt az európai válságkezelésről és a berlini kormány szerepéről. Bár az ellenzéki szociáldemokraták és a zöldek már korábban támogatásukról biztosították a mentőcsomagot, súlyos vádakkal illették a kormánykoalíciót. Peer Steinbrück (SPD) korábbi pénzügyminiszter – aki az SPD kancellárjelöltje lehet a 2013-as választásokon – határozatlansággal, koncepciótlansággal vádolta Merkelt, aki szerinte csak tovább mélyítette a válságot és drágította a válságkezelést. A kormányoldal erre azzal vágott vissza, hogy a problémát valójában az SPD–Zöld koalíció okozta, amikor annak idején támogatta a görögök felvételét az eurózónába.
A vita nemcsak a mostani mentőcsomagról zajlott, hanem arról a lehetőségről is, hogy a 780 milliárd eurós kezességvállalást a jövőben esetleg tovább kell növelni, akár kétezermilliárd euróig. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter ezt cáfolta, de ellenzékiek úgy vélik, hogy a pénzügyminiszter ezzel csak elkendőzi a valóságot.
– A szavazásnak volt egy fontos és pozitív üzenete – fogalmazott Koschmieder. – Mégpedig az, hogy a nagy német pártok egyetértenek abban, hogy meg kell védeni az eurót. A szavazást nem használta fel senki Európa-ellenes hangulatkeltésre, pedig a német állampolgárok többsége ma már nincs meggyőződve arról, hogy Berlinnek segítenie kell a bajba jutott országokat. A német politika legalább ebben egységes: senki sem hozta elő a német márkát, vagy érvelt azzal, hogy nem adunk több pénzt a „lusta görögöknek”. A szóváltás sem volt élesebb hangvételű a megszokottnál, ilyenkor természetes, hogy az ellenzékmindent elkövet, hogy megmutassa, miben különbözik a kormányoldaltól.
A szociáldemokraták kihasználták azt a helyzeti előnyüket is, hogy ellenzékből mindig könnyebb világos terveket letenniük az asztalra – miközben kormányon tekintettel kell lenniük a piacok reakcióira vagy az európai partnerek elképzeléseire is. Ettől az embernek az az érzése támadhat, hogy a korábban európai ügyekben híresen kompetens CDU-val szemben most mintha az SPD vinné a következetesebb európai irányvonalat.
