Ám a kenyai kormány a park létrehozásával egy időben kilakoltatta a terület őslakosait, akik azóta harcolnak földjükért. Tavaly már az Afrikai Unió is a körülbelül hatvanezer fős, nomád állattartó enderoj közösség javára döntött, ám a kenyai kormány továbbra sem hajlandó végrehajtani a döntést.

– Mindenünk megvolt ott, sós vizű tó, édesvizű folyók, bőséges legelők a teheneknek –mondta lapunknakWilson Kipkazi, az Enderoj Jóléti Bizottság egyik aktivistája. A népcsoport jogaiért küzdő szervezet a brit Minority Rights Group meghívására érkezett Budapestre egy konferenciára, amely a nemzetközi fejlesztés emberjogi megközelítésével foglalkozott.

A kényszerű kitelepítés után nem volt elég legelő az állatoknak, így azok elpusztultak, vagy el kellett adni őket, ami megfosztotta a népet a megélhetésétől. Az enderoj népet a megélhetésen kívül kultúrája is a Bogoria-tóhoz kötötte, amelyet szent területnek tart. Itt temették el őseiket, és minden évbenmeghatározott helyeken hajtják (hajtanák) végre rítusaikat, emlékeznek (emlékeznének) meg ünnepeikről. Ezekre a helyekre azóta nem mehetnek. Most a víznyerő helyektől és oktatási, egészségügyi létesítményektől távol, szegénységben él a közösség nagy része.

A negyvenmilliós egykori brit gyarmat 1963-ban nyerte el függetlenségét. Az etnikailag és nyelvileg is sokszínű országban a 2007-es elnökválasztás után véres zavargások törtek ki. 2010-ben a lakosság népszavazáson jóváhagyta az új alkotmány bevezetését, amely több jogot biztosít a kisebbségeknek és 47 etnikai alapú megyére osztja az országot. Az első ígéretek szerint az endorojok földben vagy pénzben kaptak volna kárpótlást, és a vadrezervátum bevételeinek negyede is őket illette volna – ebből azonban alig kaptak meg valamit.

Hosszú csatározás után a kenyai kormány 1986-ban úgy döntött, minden család kap 50 dollár kárpótlást. – Ekkor kezdődött a háború, mert ez egyszerűen elfogadhatatlan volt – mondja Kipkazi. A férfi korábban a bankszakmában dolgozott, ám úgy döntött, felhagy vele, és népe megsegítéséért dolgozik inkább. – Akkor jöttem rá, hogy az endoroj egy elnyomott nép, amikor elmentem tanulni más térségekbe –idézi fel.

Egy kenyai civil szervezet segítségével 1998-ban terelték jogi útra a kérdést, ám minden esetben elutasította keresetüket a bíróság. Az Afrikai Unió (AU) jogi szervéhez öt évvel később fordultak, ahol először azt kellett bizonyítaniuk, hogy népcsoportként joguk van a szervezethez fordulni. 2010 februárjában született meg a végső döntés: az enderoj nép „emberemlékezet óta” a Bogoriató partján élt, ezért joga van a földhöz. A bíróság szerint a minimális kompenzációval végrehajtott kitelepítés megsértette az őslakosoknak az úgynevezett afrikai egyezmény által biztosított jogait. Utasította a kenyai kormányt, hogy adja vissza a földet a népnek, és fizessen kártérítést nekik.

A döntés hatalmas érdeklődést váltott ki a világon, a CNN élőben közvetítette az ítélethirdetést. Ez azonban nem változtatott semmit az enderoj nép helyzetén. A parlament a tervek szerint majd napirendjére tűzi a kérdést, ám még semmi sem történt. – A kenyai kormány úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, beszélni sem hajlandók a témáról. Azt mondják, azért, mert még nem érkezett hozzájuk hivatalos, pecsétes értesítés a döntésről az AU-tól – mondja csalódottan Kipkazi. Most próbálják beszerezni a kért pecsétes papírt, hátha úgy rá lehet venni a kormányt, hogy hajtsa végre a döntést.

Ám az ítélet, még ha a gyakorlatban másfél év alatt sem hozott javulást az enderoj nép mindennapjaiban, sokaknak megmutatta, hogy érdemes harcolniuk jogaikért. – A kormány mintha kissé megijedt volna, ez precedenst teremt. A núbiaiak például, akik eredetileg Szudánból származnak, és emiatt nincs sem állampolgárságuk, sem földjük, szintén az Afrikai Unióhoz fordultak – mondta Kipkazi.