Nem luxus, hanem szükséglet
Ő személy szerint azt tartja a legfontosabbnak, amikor a támogatási program az embereket hozza közel egymáshoz. Amikor két kis falu lakosai találkoznak, közösen csinálnak valamit: hagyományokat elevenítenek fel, együtt táncolnak, zenélnek, sütnek-főznek, beszélgetnek, és ez közel hozza egymáshoz őket.
Nagyon érdekesek a turisztikai programok: a helyben élők maguk is rácsodálkoznak, mennyi épített és természeti értéket rejt a környezetük, amelyek érdemesek arra, hogy sokan lássák. Ennek érdekében fel kell újítani, megismertetni, újra élővé tenni őket. Példának hozza fel Hajdú-Bihar és a romániai Bihor megye közös idegenforgalmi csomagját, vagy a szatmári templomturisztikai programot, ahol a kínálatot összeállító szakemberek a bőség zavarával küzdöttek.
Ugyancsak nagyon fontosnak tartja KalapátiMagdolna azokat a programokat, amelyek több lépcsőben, amindenkori lehetőségek szerint egymásra épülve fejlődnek, valósulnak meg a maguk teljességében. Először csak tervek, tanulmánytervek készülnek – de erre is össze kell ülniük, együtt gondolkodniuk az érintett helyi embereknek. Példaként egy infrastrukturális programot említett: a magyar oldalon lévő Körösnagyharsány és a romániai Körösszeg közti út ügyét. Ha nem került volna közéjük az átjárhatatlan országhatár, Körösnagyharsány Nagyvárad vonzáskörzetébe tartozna. Először csak évente néhány napra, ideiglenesen nyitották meg a határt a PHARE CBC-program támogatásával. Ma viszont már ott tartanak, hogy a mostani határ menti program nagy összegű támogatásával véglegesen megépíthetik Körösnagyharsány és Körösszeg között a jó minőségű utat – visszaállítva ezzel a Nagyváradhoz fűződő kapcsolatokat is.
Nem érdemes azon problémázni, hogy sok-e a rendelkezésre álló pénz, vagy kevés – ami van, azt kell hatékonyan elkölteni. Az eddigi pályázati kiírásoknál 2,8-szor több támogatást igényeltek, mint amennyit adni tudnak. De aki az első körben nem kapott, mert például nem volt kellően kidolgozva a terve, az sem marad le véglegesen: egy újabb fordulóban megkaphatja a támogatást. Ez a fajta előszűrés és verseny inkább ösztönöz arra, hogy csak jól megalapozott elképzelésekkel pályázzanak.
Természetesen jó a program a határon túl, a támogatási területen élő magyaroknak is – de nem elsősorban a nemzetiségi szempontok, hanem a közös célok hozzák össze a partnereket. A kapcsolattartásban fontos a nyelvtudás – a román kapcsolattartók között vannak magyar származásúak, még többen magyarul tudók –, de mint máshol is Európában, jól működik a közös közvetítő nyelv, legtöbbször az angol használata.
Valóban igaz, ismerte el Kalapáti Magdolna, hogy a nemzeti fejlesztési prioritások és a határ menti elképzelések nem mindig találkoznak. Annál fontosabb, hogy akik a határok közelében élnek, megpróbáljanak a periférikus helyzetükből előnyt kovácsolni. Miután az EurópaiUnióban támogatóra találnak ebben, jobban járnak, ha a különböző országokban, de mégis egymás szomszédságában élők nemcsak a saját fővárosuk felé tekintgetnek, hanem egymás felé fordulnak, és együtt kezdik keresni a kitörési lehetőségeket. Ha a megvalósult elképzeléseket nézzük, ezeket a következő költségvetési ciklusban mindenképpen folytatni kellene – összegezte Kalapáti Magdolna. Azért kell felmutatni az elért eredményeket, és közösen meghatározni a folytatás lehetőségét, hogy a tagállamok és az Európai Parlament döntéshozóit meg lehessen győzni: erre a jövőben is kell pénzt fordítani,mert a határon átnyúló együttműködés nem luxus, hanem az uniós értékekkel teljes összhangban álló szükséglet.
