Eltérő uniós és nemzeti szemlélet
A debreceniek megtekinthették néhány, a magyar és a román kultúrát a legmodernebb nemzetközi irányzatokkal ötvöző művészeti csoport – a temesvári Extrava ganza Quartet, a szintén temesvári Persona, a Magashegyi Underground, amelynek a harmadik Megasztárban feltűnt erdélyi Bocskor Bíborka a szólóénekese, továbbá az Elek, Újszentanna és Ottlaka népi táncosaiból alakult együttes – műsorát.
Előzőleg a Kölcsey Központban nemzetközi konferencián vették számba a határ menti együttműködési program első félidejének eredményeit. Simó Balázs, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) szervezetében működő irányító hatóság vezetője elmondta: az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) 2007 és 2013 között a magyar–román határ menti együttműködés céljaira rendelkezésre álló 211 millió euróból 132 millió eurót kötöttek le. Összesen csaknem 900 pályázat érkezett az eddigi négy ajánlattételi felhívásra. Közülük 275-öt hagytak jóvá, 245-re már megkötötték a támogatási szerződést is. Augusztus végén jelent meg egy újabb 50 millió eurós pályázati kiírás, amelyre 2012. január végéig lehet pályázni.
Simó Balázs elmondta: az Európai Bizottság rendkívül fontosnak tartja a határon átnyúló együttműködések támogatását. Rengeteg az olyan együttműködés – települési közösségek, vállalkozások, szakmai és civil szervezetek, magánszemélyek között – amely sohasem jött volna létre a rendkívül kedvező anyagi feltételekkel, de szigorú szabályok szerint folyósított uniós támogatás nélkül. Az Európai Unió a költségek 85 százalékát fedezi. A pályázóknak Magyarországon öt, Romániában mindössze két százalékát kell fedezniük, a többit a nemzeti költségvetés folyósítja az egyes országokban. Az Európai Bizottság a 2007–2013-as uniós költségvetési időszak előkészítésekor több támogatást szánt a határon átnyúló együttműködés támogatására, ám ezt utóbb a kormányfőkből álló Európai Tanács és az E urópai Parlament csökkentette. Azért is nagyon fontos, hogy mind a közvélemény, mind a politikai döntéshozók megismerjék ennek a programnak az eredményeit, hogy a 2014–2020-as költségvetési időszakban az euróövezet válsága ellenére is juttassanak pénzt a megindult együttműködési folyamatok folytatására.
Iuliu Bara, a román Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium keretében működő Nemzeti Hatóság vezetője arról beszélt, hogy a két ország határ menti megyéiben lakók között a PHARE CBC-től kezdve évtizedes hagyományai vannak az Európai Unió által támogatott együttműködésnek. A további sikeres munkához az eredmények felmutatása mellett a problémákat is meg kell vitatni. Még mindig gond, hogy nincsenek szinkronban a nemzeti fejlesztési programok a határon átnyúló fejlesztési elképzelésekkel, mert eltér a megközelítésük. A nemzeti fejlesztés továbbra is számol az országhatárokkal, de nem számol a fejlesztési programok határokon átnyúló hatásával.
A határ menti programok eddigi gyakorlatában túl sok energiát vitt el az eltérő nemzeti szabályozások miatti egyeztetés. Románia esetében ez nem csak a magyar jogszabályokkal való harmonizálást jelenti, hiszen Romániának Ukrajnával, Moldovával, Szerbiával és Bulgáriával is hasonló módon harmonizálnia kellene a szabályait, s ez nagyon megnehezíti a munkát.
A következő költségvetési ciklus vitáiban Iuliu Bara szerint az vezethet eredményre, ha a határ mentén élő települések, közösségek előre megállapodnak abban, hogy mit akarnak, és ezt közösen képviselik mind a nemzeti kormányoknál, mind az európai uniós fórumokon.
Romák képzése
Diós Zoltán és munkacsoportja támogatott projektjében azt vizsgálta: a Nagyvárad munkaerő-piaci vonzáskörzetében élő magyarországi és romániai romák mennyire alkalmasak arra, hogy átképzéssel munkát kaphassanak.
Nagyvárad ipara gyorsan fejlődik, nagy az igény betanított munkásokra is. A városban és a környékén élő romák körében azonban mintegy 80 százalékban az alapképzettség is hiányzik: nem tudnak írni, olvasni, számolni. A hajdúsági és szabolcsi romák többsége viszont rendelkezik ezekkel a legalapvetőbb képességekkel – tehát képezhető. A magyar oldalon azonban nagyon kevés a betanított munkásoknak való állás. Mivel Nagyvárad munkaerőpiacának vonzása a határ magyar oldalán is egyre erősebb, a magyarországi romák találhatnának munkát a nagyvárosban. Ennek legfőbb akadálya a román nyelvtudás hiánya, mivel az ottani gyárakban a közvetlen termelésirányítók többsége csak románul beszél.
