A cég titokban szállíttatta ki a könyveket a világ számos pontjára, mert attól félt, hogy kitudódnak belőle részletek, illetve attól, hogy az ausztrál származású WikiLeaks-főnök megpróbálja megakadályozni a terjesztést.

Assange akkor lett az egész világon ismert, amikor tavaly télen elkezdte publikálni az általa alapított kiszivárogtató weboldalon a negyedmillió diplomáciai táviratot, amelyet Bradley Manning hírszerző tizedes lopott el és adott át a WikiLeaksnek. Hosszas győzködés után, decemberben fogadta el a Canongate ajánlatát az önéletrajzi könyvre, állítása szerint kizárólag azért, mert szüksége volt a pénzre jogi költségeinek fedezésé re. Svédországban két nő ugyanis szexuális zaklatással vádolja. Egyelőre Nagy-Britanniában házi őrizetben várja a brit bíróság döntését arról, kiadható-e a skandináv országnak.

A kiadó egy „szellemírót” is felkért, a skót regényíró Andrew O’Hagant. Ő több mint ötven órát beszélgetett Assange-dzsal a norfolki házban. Ám márciusban, a kézirat első változatát olvasva a negyvenéves kiszivárogtató elégedetlen volt, és közölte: „minden memoár prostitúció”. A brit The Independent forrásai szerint Assange azt kifogásolta, hogy túlzottan sok életrajzi részletet tartalmazott a könyv, és túl keveset politikai állásfoglalásából. Korábban Assange kijelentette: „Ez a könyv fogja egyesíteni a generációnkat.”

A csatározások közben O’Hagan is egyre elégedetlenebb lett, és közölte: a neve nem jelenhet meg a borítón. Assange pedig június 7-én közölte a kiadóval, hogy eláll a megállapodástól. A Canongate még várt, adott két hónapot Assange-nak, hogy dolgozzon a szövegen, de semmit sem kaptak tőle.

Hosszas egyezkedés után a kiadó úgy döntött, hogy mivel a – sajtóhírek szerint legalább 500 ezer fontos, azaz közel 170 millió forintos – előleget Assange nem utalta vissza, joguk van kiadni a könyvet, amely így A nem hivatalos önéletrajz címmel jelenik meg. A pénzt Assange valószínűleg nem is tudta volna visszaadni, mert letétbe helyezte jogászcsapata számára. Mivel a szerződés hivatalosan még érvényben van, a Wiki-Leaks-alapító megkapja majd az eladásokból neki járó részesedést.

A könyvben először beszél Assange arról,mi történt közte és a két svéd nő között, akik nemi erőszakkal vádolják. A könyvből csütörtöktől részleteket közlő The Independent szerint az ausztrál férfi úgy véli, hogy vagy az amerikai titkosszolgálatok csalták tőrbe a két nővel, vagy az általa csak A.-nak és W.-nek nevezett nők megsértődtek, mert nem hívta őket viszsza, és nem volt elég figyelmes szerető. – A nemzetközi helyzet a markában tartott, és bár töltöttem velük időt, nem figyeltem rájuk eléggé vagy hívtam őket vissza. Az lett volna az egyik hibám, hogy azt vártam, mindezt megértsék? – írja Assange.

A brit lap által közölt másik részletben pedig arról mesél, állítólag hogyan tört be fiatal hackerként a Pentagon vagy a NASA számítógépes rendszereibe. Különcségéről, emberkerüléséről azt írja: „Én is, mint minden hacker, kicsit autista vagyok.”

Assange-ról már számos könyv jelent meg, a legismertebbek a The New York Times, illetve a brit Guardian által megjelentetett írások, valamit a WikiLeaks-alapító egykori jobbkeze, Daniel Domscheit-Berg visszaemlékezése. A három írás Assange-ot különc, paranoiás, néha agresszív és öntelt, ám zseniális számítógépes szakembernek mutatja.

A szerző végül nem járult hozzá, hogy megjelenjen a neve A nem hivatalos önéletrajz borítóján