„Elvi álláspontot képviselünk”
– Azért nincs magyar álláspont, mert nincs olyan helyzet, amivel kapcsolatban meg kellene határozni a magyar álláspontot – mondta újságíróknak Martonyi János külügyminiszter tegnap arról a palesztin kezdeményezésről, amely valamilyen formában a palesztin államiság elfogadását vagy elismerését fogja tartalmazni. A palesztin államiság kérdése a tegnap kezdődött ENSZ-közgyűlés egyik legfontosabb témája lehet, ám az utolsó pillanatig nagy a bizonytalanság. Mint Martonyi is hangsúlyozta, egyelőre azt sem tudni, hogy a palesztinok a Biztonsági Tanácshoz (BT) fordulnak-e a teljes államiság elismeréséért, amely az amerikai vétó miatt nyilvánvalóan elutasítaná a kezdeményezést, vagy egyből a közgyűléshez nyújtanak be határozati javaslatot, melynek többségi szavazata akár megnyithatná az utat az ENSZ szakosított intézményeibe. Egyelőre nem ismerni a határozati javaslat szövegét, ezt a palesztinok a hét végére ígérik, pedig sok múlhat a benne foglaltakon. (A Haarec izraeli lap például azt jelentette, felmerült egy olyan kompromisszumos javaslat is, hogy cserébe a több támogató szavazatért a palesztinok mondjanak le arról, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságon támadják meg a ciszjordániai zsidó telepek ügyét.)
Martonyi szerint nem könnyű, de nem is lehetetlen, hogy olyan javaslatot fogalmazzanak meg a palesztinok, mely az EU számára elfogadható lenne. – Nem teljesen esélytelen, hogy mégiscsak valami kompromisszum kialakuljon – fogalmazott. A külügyminiszter kifejtette: senki sem akarja az éles megosztottságot, és Magyarországnak eminens érdeke mindent megtenni a közös álláspont érdekében.
Korábban voltak olyan felvetések, hogy a magyar döntés attól is függ, miként szavaz Szlovénia: Ljubljanával (és Azerbajdzsánnal) vetélkedünk ugyanis a nem állandó BT-tagságért, amiről október 13-án szavaznak az ENSZ tagállamai. Feltehetően több arab állam a palesztin ügyben képviselt álláspontunktól teszi függővé, szavaznak-e ránk. Lapunk kérdésére viszont a külügyminiszter leszögezte: a palesztin kezdeményezéssel kapcsolatos döntésünket nem tehetjük függővé a BT-tagsági kampányunktól, ezzel ugyanis „elveszítenénk tartásunkat” és a magyar külpolitika eseti tényezőkön múlna. – Ebbe az utcába nem szabad bemenni – mondta Martonyi János, aki azt is közölte: Magyarország a kérdésben elvi álláspontot képvisel. Úgy tudjuk egyébként, hogy még Szlovénia sem döntött arról, végül miként szavaz.
Bizonytalan az is, hogy a palesztin kérdésben az Európai Unió közös álláspontot tud-e majd képviselni. A témában szeptember elején a lengyelországi Sopotban tartott informális külügyminiszteri találkozón abban sikerült megegyezni: a közös álláspont kialakítása mindennél fontosabb, de voltak olyanok, akik már „sejtették”, hogy támogatják a palesztin ügyet. Szakértők viszont figyelmeztetnek, hogy az EU a Közel-Kelettel kapcsolatban nem engedhet meg magának egy, a koszovói függetlenséggel kapcsolatban mutatott megosztottságot. Az unió évente egymilliárd eurót juttat a palesztin hatóságnak, melyet nemcsak a tanárok és orvosok fizetésére használnak fel, hanem a palesztin intézmények megerősítésére, ha úgy tetszik, államépítésre is. – Ideje, hogy az EU felismerje érdekeit a Közel-Keleten: ezek pedig az energia és a bevándorlás. A Közel-Kelet túl fontos ahhoz, hogy az egészet az Egyesült Államoknak hagyják – idézte a The New York Times a Columbia Egyetem professzora, Rashid Khalidi Európának szánt intelmeit. Catherine Ashton, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője a héten a térségben tárgyal, s egyeztet a palesztin vezetőkkel is.
Martonyi János a jövő héten utazik négy napra New Yorkba, ahol az ENSZ közgyűlésének éves ülésszaka mellett több kétoldalú találkozón is részt vesz, melyeknek a BT-kampány ad különleges jelentőséget.
Orosz és kínai igen, brit és francia talán
Moszkva és Peking számára is „eldöntött kérdés” a palesztin állam elismerése. Így nyilatkozott idén Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Wu Zexian, Kína bejrúti nagykövete is.
Mindkét ország diplomatája arra az 1988-as nyilatkozatra hivatkozott, amelyben az – akkor még Tunéziában működő – Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) kinyilvánította Palesztina függetlenségét. A Jasszer Arafat vezette PFSZ deklarációjára reagálva az ENSZ közgyűlése úgy döntött, hogy elismeri a dokumentumot és a PFSZ helyett a Palesztina elnevezést tette hivatalossá a világszervezet és a PFSZ közötti érintkezésben. Ezt a határozatot 104 ország támogató, 44 tartózkodó szavazattal fogadták el, az Egyesült Államok és Izrael elutasító szavazatának ellenében. A határozatot akkor Magyarország is megszavazta, ám az – ellentétben a kínai és orosz értelmezéssel – nem az államiság, hanem az arra való jog elismerését jelenti.
A palesztin államiságot érintő, az ENSZ közgyűlésében szeptemberben esedékes szavazáson az eddigi, igaz, nem egyértelmű nyilatkozatok alapján (és amennyiben nem születik közös EU-álláspont) Németország, Hollandia, Csehország, Olaszország vélhetően nemmel fog szavazni. Brazília, Argentína, Chile, Bolívia minden bizonnyal igennel szavaz, és valószínűleg így tesz Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország is. (Munkatársunktól)
