Az elemzők gyakran idézik Eyal Eisenberg izraeli tábornok minapi kijelentését, amely szerint az „arab tavaszból a szélsőséges iszlám tele lehet”, s ez akár azt jelentheti, hogy Iz raelnek többfrontos egyidejű háborút kell folytatnia a jövőben. Eisenberg kijelentését az izraeli katonai vezetés hevesen bírálta, pedig – ahogy az angol nyelvű Jerusalem Post írta – az egyiptomi forradalom óta megnőtt az esélye annak, hogy az 1973-as jom kippuri háborúhoz hasonló konfliktus kitörjön.

A kairói izraeli nagykövetség hétvégi megtámadása és a diplomáciai személyzet kimenekítése mintha megerősítette volna a tábornok kijelentését. Azok ugyanis, akik betörtek a követségi épületbe, s részben felgyújtották azt, a forradalom jelképének tartott Tahrir térről indultak. A következő napokra a jordániai Ammánban, az ottani izraeli képviselethez is tüntetést szerveznek. A hasonló tüntetések azt jelzik, hogy az „arab tavasz” nem kizárólag a hazai demokrácia és a társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozik – Az Izrael-ellenesség mélyen gyökerezik az arabok tudatában. Ennek jelei láthatók Törökországban is, amely évtizedeken keresztül volt stratégiai szövetségese Izraelnek.

Az Erdogan-kormány feltehe tően régen és tudatosan készült a fordulatra, s szinte jól jött számára a tavaly májusi flottillaincidens. A török politikai stratégák úgy gondolkoztak, ahhoz, hogy országuk ismét az iszlám világ vezető hatalma legyen, érdemes beáldozni az eddigi szövetségest. Az izraeliek – írta a már idézett Jerusalem Post – csak abban bíznak, hogy a NATO-tagság visszatartja Ankarát a beígért provokációtól, mármint hogy hadihajóival törje meg a gázai blokádot. Egyelőre ott tartanak, hogy Recep Tayyip Erdogan, aki épp elkezdte „arab tavasz körútját” a térségben, nem tesz kitérőt a Hamasz által irányított Gázaiövezetbe, s Kairóból rögtön Líbiába és Tunéziába utazik.

Az elemzők megosztottak azt illetően, hogy mi is Törökország valódi célja. Egyesek szerint Ankara fő versenytársa Irán, s ezt erősíti meg a NATO-radarok kelet-törökországi telepítése. Pinhas Inbari, a jeruzsálemi stratégiai tanulmányok intézetének szakértője viszont kételkedik ebben. Azt állítja, hogy Erdogan és elvbarátait az Oszmán Birodalom újraalkotásának gondolata vezérli, s valójában Nyugat-ellenes offenzívára készülnek. Iránnal pedig kiegyeznek, mert biztonságos hátországra van szükségük. (Bécset kétszer is ostromolták a törökök, mind a kétszer hátba támadták őket a perzsák, s erre emlékeznek a mai politikusok – állítja az elemző.) A török politikusok nem Irán kiszorítására törekszenek, hanem inkább a közel-keleti társhegemón szerepét ajánlják, s ezért szorgalmazzák a síita–szunnita megbékélést is – állította.

Az izraeli kormány megosztott a törökökkel szemben követhető stratégiát illetően – mondta a Népszabadságnak Attila Somfalvi, a legnagyobb példányszámú izraeli napilap, aYediot Ahronot (nagybányai születésű) elemzője. A katonai vezetők s Ehud Barak védelmiminiszter is azt hangoztatták, hogy a kapcsolat karbantartása azt is megéri, hogy a flottillaincidens miatt bocsánatatot kérjenek, és a halottak hozzátartozóinak fizessenek kárpótlást. A jobboldal viszont élesen ellenezte ezt, az ország önbecsülésére hivatkoztak, és azt hangoztatták, hogy a törökök csak térdre akarják kényszeríteni Izraelt, ám a viszony ettől nem állna helyre. Somfalvi szerint a szomszédos arab országok most nem jelentenek veszélyt, hiszen Szíria és Egyiptom saját magával van elfoglalva még hosszú ideig. Úgy véli, hogy az egyiptomi vezetés számára létfontosságú az USA-tól kapott támogatás. Ezt sem akarják kockáztatni egy Izrael-ellenes fordulattal.

Ő a feszültségforrást sokkal inkább a palesztin függetlenség tervezett kikiáltásában, illetve az azzal kapcsolatos várható megmozdulásokban látja. „Szeptember 20-a utánra tervezik a tüntetéseket a palesztinok. Nem lehet tudni, hogy mi történik a jövő héten, ha először ezer, majd tízezer, esetleg százezer ember rohanjameg a határon emelt falat. A palesztin kormányzat nem elég erős ahhoz, hogy ezt megállítsa.” Somfalvi szerint az izraeli hadsereg és a Sin Bet (titkosszolgálat) teljes gőzzel készül a lehetséges történésekre.

Lapunknak nyilatkozott – névtelenséget kérve – egy másik tel-avivi stratégiai elemző, aki azt mondta, a jelen pillanatban Izrael biztonsági helyzete kielégítő, de a tendencia romlik. A viszony Egyiptommal és Törökországgal sem javul. A egyiptomi társadalom nagy része ellenzi az Izraellel kötött békeegyezségeket, s akármilyen új kormány jön, szerinte ezt figyelembe fogják venni. A palesztin függetlenséget valószínűleg megszavazza az ENSZ közgyűlése – vélekedett. Akkor pedig ugyanaz történik majd a Nyugati parton (a Palesztin Autonómia területén. A szerk.), amit Kairóban tapasztaltunk. Az izraeli kormányzatnak változtatnia kellene a jelenlegi politikán, mert a növekvő elszigetelődés kockázatossá válhat.

Egyiptomi zászló a kairói izraeli képviselet megtámadott épületén