A pusztító betolakodók – a trükk és a számítógépes technológia fejlődésével – egyre valósabbnak tűntek, abban viszont megegyeztek, hogy valamennyien a képzelet szüleményei voltak. Majd jött szeptember 11., amikor is igazi repülők, a fedélzetükön igazi terroristákkal mentek neki a Világkereskedelmi Központ (WTC) ikertornyainak.

Az apokaliptikus látvány egy igazi hollywoodi szuperprodukciót idézett. Az elmúlt tíz év mégsem hozott annyi filmet, mint a második világháború vagy az Amerikát szintén alaposan megrázó és megosztó vietnami háború. Szeptember 11. ugyanis sokkal érzékenyebb téma, az al-Kaida által végrehajtott tömeggyilkos akciók mély sebeket ejtettek az amerikai társadalmon. Arról nem is beszélve, hogy a WTC-tornyok mellett végleg lerombolták a sérthetetlenség mítoszát is.

Hollywoodot természetesen nagyon érdekelték az amerikai földön elkövetett legsúlyosabb terrormerényletek és a támadások nyomán elindított globális háború a terrorizmus ellen. Elég csak megnézni a Magyarországon is vetített televíziós bűnügyi sorozatokat: a 24-től kezdve az NCIS-en és Az Ügynökségen át egészen az Esküdt ellenségekig mindegyikben felbukkan a terrorizmus elleni harc, a muzulmán világgal való együttélés problematikája. A Los Angeles Times szerint azonban Hollywoodban, elsősorban a nagy stúdiókban érezhetően jelen van egyfajta félénkség, szemérmesség azzal kapcsolatban, hogy közvetlenül foglalkozzanak a szeptember 11-i események bemutatásával. Bármennyire is nyomasztja Amerikát e nemzeti trauma, bármennyire is ott van a köztudatban egy újabb terrorcsapással szembeni félelem, 9/11 rendkívül érzékeny téma.

A történelemfordító nap valamiféle feldolgozására tulajdonképpen csak két „egész estés” mozifilm vállalkozott. A Paramount stúdió Oliver Stone „World Trade Center”, a Universal stúdió pedig Paul Greengrass „A United 93-as” című alkotásával rukkolt elő – mégpedig 2006-ban, az ötéves évforduló alkalmából. Bár a kritikusok általában méltatták a produkciókat, különösen Greengrassnek a civil kurázsit, a túszul ejtett utasok bátorságát bemutató művét, egyik sem volt kasszasiker. Sem Amerikában, sem külföldön.

A filmiparban járatosak Hollywood szemérmességét nagyon egyszerűen magyarázzák. – Az emberek nem azért akarnak moziba menni, hogy ott is szembesüljenek a traumákkal – idézte az AFP Bonnie Curtist, aki producerként olyan filmekben működött közre, mint Az elveszett világ: Jurassic Park, A Ryan közlegény megmentése vagy az Éjszakai járat. Curtishez hasonlóan Don Hahn, számos egész estés Disney-rajzfilm producere is azt hangoztatta, hogy az emberek inkább olyan filmekre ülnek be, amelyek segítenek abban, hogy pár órára elmeneküljenek a trauma elől. Hahn szerint az sem véletlen, hogy Hollywood az elmúlt évtizedben annyi szuperhősmozit dobott piacra. Elsősorban több évtizede mellékvágányon „várakozó” képregényfigurákat keltenek életre és küldenek harcba. Pár hete éppen Amerika Kapitányt, aki – mint a Zöld Darázs, a Pókember, a Vasember vagy Daredevil, a fenegyerek – garantálja a publikumnak, hogy a rossz fiúk pórul járnak.

A képregényszerű megjelenítést kulcsfontosságúnak tartja Stephen Prince. A blacksburgi Virginia Tech egyetem színház- és fi lmművészeti karának profeszszora szerint Hollywood már az 1980-as évektől, a külföldi amerikai érdekeltségeket rendszeresen sújtó terrortámadások közepette hajlamos volt arra, hogy a comicsok stílusában ábrázolja e veszélyt. A fenyegetés távoltartása, a fantáziavilágba való „kiszervezése” és a valóságtól való menekülés aztán jelentős mértékben segített abban, hogy a filmipar átültesse a tömegkultúra termékeire az amerikai nemzeti tragédiát. – 9/11 után sokan azt jósolták, hogy a mozgóképben megjelenített a történetmesélés óriásit fog változni. Nos, ez nem következett be. Sőt, Hollywoodnak sikerült a terrorizmust üzleti hasznot hozó szórakoztatóipari zsánerré átalakítania – vélte Prince legutóbbi könyve, az amerikai filmgyártást a terrorizmus korában górcső alá vevő Firestorm (Tűzvihar) kapcsán.

Prince is azt hangsúlyozza, hogy a dokumentumfilmes vagy az e műfaj elveit követő játékfilmes megközelítés pont „szembemegy” a valóságtól való elmeneküléssel. Ha valaki mélyre akar ásni és így bemutatni 9/11 hatását az amerikai társadalomra, akkor számára követendő példaként ott van Kathryn Bigelow hat Oscar-díjat nyert alkotása, A bombák földjén (The Hurt Locker). Prince szerint az elmúlt tíz év terrorizmussal, az afganisztáni és az iraki háborúval foglalkozó amerikai filmtermése – néhány tiszteletre méltó mű ellenére – igazából nem adja vissza a terrorizmussal szembeni paranoiás félelmet. 9/11 kitörölhetetlenül beépült az amerikai pszichébe, s generációk hosszú sorának életét fogja alapvetően meghatározni. A szuperhősök itt tehetetlenek.