Megjelent egyebek közt, hogy kétszáz autó érkezett Nigerbe fegyveresekkel és arannyal megrakodva. Korábban azt is megírták, hogy az Ezredesnek Burkina Faso elnöke, Blaise Compaoré menedékjogot ajánlott. Ezt azonban nem sokkal később feltehetően fő szponzora, Franciaország nyomására visszavonták. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) tegnap kérte az Interpoltól, hogy adjon ki „vörös” körözést a líbiai diktátor ellen.

Kadhafi-hű líbiai tuareg

Burkina Faso, ahogy Niger és Mali is, sokáig élvezte Kadhafi Afrikával kapcsolatos személyes elkötelezettségének előnyeit. Kadhafi – miután belátta, hogy belőle nem lesz az arab világ új Nasszere, egyesítője – Afrika felé fordult. Végül elérte, hogy ő lett egy időre az Afrikai Unió elnöke, és kikiáltotta magát „az afrikai királyok királyává”. A líbiai olajpénzekből jutott a Szahel-országokba, Líbia vezetője forradalmakat és ellenforradalmakat, a neki tetsző felszabadítási mozgalmakat és gerillákat finanszírozott. Compaoré is egy líbiai „vezetőképző” elvégzése után döntötte meg elődjét.

A történetben most is fontos szerepet játszanak a tuaregek: ez a Szaharában élő, főleg nomád berber nép. Az elmúlt hónapok líbiai eseményeinek a tuareg harcosok fontos mellékszereplői voltak. Kadhafi emberei már a lázadás legelején sok tuareget toboroztak a szomszédos afrikai országokban. Hírek szerint napi ezer dollárt ígértek a harcosoknak, akiket aztán a felkelők elleni harc és a megtorlás feladatával bíztak meg. Hazatérve többek azt nyilatkozták, hogy Kadhafi rendszere korábban is támogatta őket, amikor a tua reg nemzetségek fellázadtak a nigeri kormány ellen. Így hűséggel tartoztak Kadhafinak, aki bőséges jutalmat is kínált. Amióta viszont a rezsim összeomlott, a tuaregek tömegesen menekülnek vissza hazájukba. Már amennyire a határokat kevéssé tisztelő nomádoknál erről lehet beszélni.

Dr. Tüske László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem arab tanszékének tanára lapunknak azt mondta, hogy bár a tuaregek többsége beszél arabul, ez mégis más nép. Saját nyelvük, írásuk van, és évszázadok óta élnek a sivatagban. Pásztorkodnak, ahol lehet, illetve közvetítő kereskedelmet folytatnak az ősi karavánutakon, és védelmet nyújtanak a transzszaharai karavánoknak. A gyarmatosítók sem telepítették le őket; ellen is álltak e a törekvéseknek. A szigorú körülmények tették a hagyományosan harcos népet alkalmassá arra, hogy katonai segéderőként alkalmazzák őket.

A tuaregek muzulmánok, de sokat megőriztek régi animista vallásukból – tette hozzá Tüske, aki emlékeztet arra, hogy a sivatagi nemzetségek, törzsek mindig is tartottak fenn kapcsolatokat a letelepedett arabokkal, házassági kapcsolatok is kialakultak. Az arabok tehát hagyományosan bevonták őket az ügyeikbe, de ez a kapcsolat szinte mindig katonai jellegű volt – magyarázta a kutató.

A hírek most arról szólnak, hogy a sivatagi emberek sajátos bűnbakká lettek Líbiában. Míg Kadhafi idejében kiváltságokat kaptak, most a Halál a a tuaregekre! felirat jelent meg a házfalakon Ghadames oázisvárosában, a tunéziai és az algériai határ közelében. A gyerekes családok Algériában, a közeli Debdeb városának iskolájában kaptak átmeneti szállást. Azt mondják, azért lett ez a sorsuk, mert a Nigerben és Maliban toborzott tuaregek beálltak Kadhafi zsoldosai közé.