Mint a New York Times írja, Belhadzsot állítása szerint 2004-ben a maláj főváros, Kuala Lumpur repülőterén vették őrizetbe a CIA kérésére, s Thaiföldre szállították. Bangkokban több napig a CIA két ügynöke kínozta és vallatta, majd az amerikaiak átadták a líbiai hatóságoknak, s hat évet töltött Tripoli hírhedt Abu Szálem börtönében egy ablak nélküli magánzárkában.

Belhadzs és néhány társa a szovjet megszállás éveiben Afganisztánban harcolt, majd miután visszatértek Líbiába, megalapították a Líbiai Iszlamista Harci Csoportot, amelyet az Egyesült Államok a terrorszervezetek listájára tett az al-Kaidával való állítólagos kapcsolata miatt. Belhadzs csoportjának bázisállását felfedezték és bombázták Kadhafi erői. Ezért a kilencvenes évek végén el kellett menekülniük Líbiából. Belhadzs viszont úgy véli, a CIA tévedett, amikor csoportját a terroristaszervezetek listájára tette, mert őket ekkor már csak Líbia érdekelte. „Soha nem álltunk kapcsolatban az al-Kaidával, a globális háború nem szerepelt a céljaink között” – állítja. „Nagyon kemények voltak a börtönévek” – mondja, de hozzáteszi: most Líbia jövője a fontos, nem kívánja felhánytorgatni a múltat.

Számosan a felkelők közül nem értik, hogy az ÁNT miért bízta Belhadzsra Tripoliban a rendfenntartás parancsnoki tisztét. Az iszlamisták állítólag csak a végső szakaszban csatlakoztak a Kadhafi ellen februárban kitört felkeléshez. Más kérdés, hogy aztán Tripoliban épp az ő harcosai jártak élen Kadhafi erődítményrendszere, a Bab al-Aziziya ostromakor.

Feltételezhető, hogy hosszú katonai tapasztalata, egységének fegyelmezettsége miatt esett a választás Belhadzsra. Kinevezése egyben módot nyújt a vezetésnek arra is, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák az iszlamista múlttal rendelkező fegyvereseket – véli a New York Times. A lap hozzáteszi, hogy az egykori terrorista parancsnoki megbízatása aligha történhetett az Egyesült Államok hozzájárulása nélkül. Egy név nélkül nyilatkozó washingtoni külügyminisztériumi illetékes szerint az Obama-kormányzat fenntartásának adott hangot az ÁNT-nél, ám a felkelők vezetésétől biztosítékot kapott az iszlamisták ügyében.

Jelölését állítólag éppen Musztafa Abdel-Dzsalil, a tanács elnöke támogatta, aki Kadhafi korábbi igazságügyi minisztereként jól ismerhette Belhadzs múltját. Illetve azt is, hogy miként zajlottak a tárgyalások 2010-ben, amelynek során a rendszer végül szabadon bocsátotta a radikális iszlamistákat – cserébe azért, hogy lemondtak az erőszakról.

Belhadzs parancsnok mobiltelefonon beszél