Háború nagyköveti szinten
Ez csak az egyik látványos eleme a két állam romló viszonyának, amely a tavaly május 31-i flottillaincidens óta van mélyrepülésben. A török lépések összefüggésben állnak az ENSZ főtitkára által felkért Palmer-bizottság jelentésével, illetve annak tegnapi közzétételével. A 105 oldalas dokumentumot négytagú testület jegyzi, amelyet Geoffrey Palmer volt új-zélandi kormányfő, Alvaro Uribe egykori kolumbiai elnök és Izrael, valamint Törökország egy-egy megbízottja alkotott.
A jelentés állítólag hónapok óta kész van, de a két vitatkozó fél kérésére halogatták a közzétételét. A szándék az volt, hogy időközben az izraeliek és a törökök a legvitatottabb ügyekben megállapodhassanak, ám ez nem sikerült. Ahmed Davutoglu török külügyminiszter most a török–izraeli katonai kapcsolatok teljes leállítását és a hadiipari megrendelések felmondását is bejelentette, valamint azt, hogy csökkentik a több milliárd dolláros kölcsönös kereskedelmet a zsidó állammal. Mint emlékezetes, tavaly május 31-én izraeli kommandósok szálltak fel a török zászló alatt hajózó Mavi Marmarára, ahol heves ellenállásba ütköztek. Az incidensben nyolc török és egy török-amerikai állampolgár meghalt. A hajókat izraeli kikötőkbe kísérték, majd az utasokat kiutasították. Izrael ezt megelőzően többször kérte a miszszió leállítását a török kormánytól – hiába.
A Palmer-jelentéssel egyik fél sem elégedett, noha sok eleme inkább az izraeli álláspontot erősítette. Így például legitimnek minősítették a Gázai övezet elleni tengeri blokádot, kiemelve, hogy ez megakadályozhatja a szélsőséges fegyveres csoportok fegyverutánpótlását. Az övezet lakosságának szükségleteit a jelentés szerint a kis kapacitású gázai kikötő egyébként is képtelen lenne kielégíteni. A dokumentum utal arra, hogy Izraelre több ezer rakétát lőnek ki évente a terroristák. Törökország a blokádot jogsértőnek és igazságtalannak tartja, és nem ért egyet a flotillamisszió elítélésével.
A dokumentum szerint az izraeli haditengerészetnek korábban kellett volna jeleznie a kommandósakciót. A hajón a katonák váratlanul heves, erőszakos ellenállásba ütköztek, önvédelemre kényszerültek, ezért tört ki a lövöldözés – fogadja el az iz raeli álláspontot a bizottság. A katonai fellépést azonban túlzottnak és ésszerűtlennek minősítették, utalva arra, hogy a holttesteken több halálos lövést észleltek, volt, akit hátba lőttek. A törökök szerint a kommandósok már a fedélzetre szállás előtt lövöldözni kezdtek.
Az izraeli fél korábban megpróbálta elérni, hogy ne engedjék a hajóra a később az ellenállás „kemény magját” alkotó negyven főt. A hat hajóból álló flotilla „blokádtörő”misszióját a törökországi IHH, Nemzetközi Segélyszolgálat nevű iszlám jótékonysági alapítvány szervezte. Az izraeli külügyminisztérium nyilvánosságra hozott egy videót, amelyet a véres események előtti napon rögzítettek a Mavi Marmara fedélzetén. Ezen az IHH elnöke, Fehmi Bülent tucatnyi aktivista előtt kijelentette: „Azt mondjuk, ha idekülditek a kommandósaitokat, bedobjuk őket a tengerbe, és az egész világ látni fogja a megaláztatásotokat.” Eközben a gyűlésen részt vevő utasok azt skandálták: Milliónyi mártír menetel Gázába!”
A bizottság nagyon kritikusan értékelte a flotilla utasaival szembeni izraeli álláspontot. Az aktivistákat megalázó, durva módon kezelték, holmikat koboztak el tőlük. A The New York Timeshoz néhány napja kiszivárgott dokumentum tehát alapvetően nem ítélte el a blokádot, de élesen bírálta az izraeli katonaság fellépését és az aktivistákkal szembeni bánásmódot. Törökország pedig feltehetően nem tett eleget az incidens megelőzése érdekében.
Törökország a kezdetek óta bocsánatkérést követel az izraeli kormánytól, és az áldozatok családtagjainak kárpótlását akarja. Utóbbira az izraeliek hajlanak, de bocsánatkérésre nem, viszont készek kifejezni sajnálatukat a történtekért. Feltehetően nem szemantikai véleménykülönbségről van szó. Izrael fenntartja magának a jogot a hasonló akciókra. A török kormány pedig most fontosabbnak tartja az arab és az iszlám világban kivívott presztízsét és hazai, mélyen vallásos szavazótáborát, mint az Izraellel fenntartott viszonyt.
A jelentés drámai újdonságokkal nem szolgálhatott, hiszen a bizottság nem hallgatott ki tanúkat. Csak azokat a dokumentumokat tanulmányozhatták, amelyeket a török, illetve az izraeli kormány átadott nekik. A cél az lett volna, hogy segítse a két állam kapcsolatainak rendeződését, de ezt láthatóan nem érte el.
Lebontják a tel-avivi sátorvárost
Lebontják a sátorvárost Tel-Aviv elegáns belvárosában a szombat esti tömegtüntetés után – jelezték a szervezők. Szombat estére egymillió embert hívtak a Facebookon szerveződő csoport tagjai az izraeli nagyvárosba, hogy tiltakozzanak a fiatalok számára elviselhetetlen lakbérek, lakásárak és a drágulás miatt. A szociális (pártoktól független) mozgalom tagjai azt szeretnék, hogy a kormány szakítson politikájával, amely a települések bővítését és az ultraortodoxok támogatását preferálja. A milliós tüntetés feltehetően nem jön össze az alig több mint hétmilliós országban, a szervezők már félmillióval is elégedettek lennének.
Az Izraelt ért terrortámadások és az iskolai év kezdete miatt már jóval kevesebb figyelem irányul a társadalmi elégedetlenségi mozgalomra. (M. G.)
