A Nyugat reménysége sem szereti a kritikát
A régióbeli arab országok és a Nyugat, hallgatólagos megegyezéssel, Törökországot „nevezték ki” a szíriai rezsim elleni kampány élére. Az elmúlt tíz évben kiépített török–szír straté giai és gazdasági partnerség, a 850 kilométeres közös határszakasz, vagy épp a Szíriában is sikerrel vetített török szappanoperák talán jobb útra terelhetik az ámokfutó alavita elnököt – gondolták. Hiú remény volt: a török kormánytagok damaszkuszi látogatásai nem állították le az öldöklést a határ közvetlen közelében sem. Azonban a török kormány Szíriának leadott „utolsó figyelmeztetései” jól szimbolizálják azt a nagyhatalmi politikát, ami a ramadán hónapjában is gőzerővel működött. A szíriai ellenzék augusztus 20-án állapodott meg – szintén Törökföldön – a Szíriai Nemzeti Tanács létrehozásában.
A török nagyvárosok a fejlett Nyugatot idézik: szelektíven gyűjtik a hulladékot, és óriásplakátok szólítanak fel a szolidaritásra Afrikával. Ankara eddig 300 millió dollár támogatást folyósított a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanácsnak. Recep Tayyip Erdogan török kormányfő németes precizitással jelent meg Líbiában Tripoli bevételének napján, majd a győztesekkel együtt repült vissza Ankarába, a lí biai kontaktcsoport ülésére.
Erdogannak, aki júniusban 50 százalékkal nyerte meg ismét a választásokat, otthon sem mondanak ellent. A helyi lapok kórusban méltatják pártját, az AKP-t (Igazság és Fejlődés Pártját). „A párt sikere nemcsak az országon belül, hanem világszerte elismert, és Erdogan a legfontosabb vezető Mustafa Kemal Atatürk, a modern Törökország alapítója óta”, írja egy kormánypárti propagandalap. A függetlenebb újságok gondosan elrejtett mondatokban engednek meg egy kis cinizmust. Az isztambuli értelmiségiek is csak a sokadik ánizslikőr után mernek véleményt mondani. „Le akarják rombolni, amit kilencven év alatt kiépítettünk.
A külvilág felé a haladó arcukat mutatják, de itthon visszaállítanák az iszlám befolyását” – mondja egy építész az egyik isztambuli felhőkarcoló bárjában, ahonnan Ázsiát és Európát is látni. A Boszporuszon fényjáték van. „Csak nem azt akarod hallani, hogy minden kurd meg fog halni?” – fakad ki egy szállodalánc menedzsere, arra utalva, hogy a török hadsereg ismét légi csapásokatmért a kurd szeparatistákra Észak-Irakban. Látha tóan bosszant ják őket a politikai kérdések. A szállodalánc hat éve terjeszkedik külföldre (ez csaknem egybeesik az AKP kormányzásával), Szíria volt eddig a legjobb bevételi forrás. Az ottani hotelek azonban már több hónapja panganak, és a menedzser nem is merészkedik át ellenőrizni.
Politizálni Törökországban sem mindig biztonságos. Amint azt elmúlt hetek bulvárbotrányából, egy kicsempészett hangfelvételről tudni, a török katonaság ezredese egy terepszemle alkalmával azt találta mondani, hogy „az emberjogi aktivisták és az újságírók száma aggasz tóan emelkedett az elmúlt három évben”. A szellőztetés valójában csak olajat öntött a tűzre, hetven újságíró már így is börtönben ül, bár a kormány állítása szerint „a foglalkozásuktól független indokok miatt”. Mások szerint azért, mert a kormányt bírálták. A kritikát pedig a török kormány – amiben most Európa, Amerika, és a Közel-Kelet is bízik – láthatóan nem szereti.
Tömeggyilkosságot látott a főügyész?
Videoüzenetben jelentette be lemondását Adnan Bakkur hamai főügyész, az Aszad-rezsim kegyetlenkedéseire hivatkozva. A főügyész üzenetében arról számolt be, hogy Hamában mintegy hetven olyan gyilkosságnak volt szemtanúja, amelyet a várost elfoglaló katonák követtek el civilekkel szemben. A kormányzat tagadja, hogy Adnan Bakkur lemondott volna és saját jószántából tett volna közzé videoüzenetet. A damaszkuszi verzió szerint a neves jogászt „terroristák elrabolták, miközben hivatalába tartott, és azóta hamis információk közlésére kényszerítik”. Válaszul Bakkur újabb üzenetben jelezte, hogy valóban felkelők védelmezik testi épségét, de önszántából mondott le, és elítéli a rezsim sorozatos mészárlásait.
Ugyancsak internetes felvételek szerint Damaszkuszban az utcán inzultálták Robert Ford amerikai nagykövetet, aki a napokban ellenzéki vezetőkkel találkozott. A felvétel szerint a szíriai elnök hívei támadtak rá Fordra, és egy Bassár el-Aszadot ábrázoló plakátot akartak teríteni a nagykövetre. (Munkatársunktól)
