Kés Khamenei ajatollah oldalában
Khamenei – akinek a napi politikai csatározások fölé emelkedve, pártatlanul kellene őrködnie az iszlám köztársaság vívmányain – akkor egyértelműen Ahmadinezsad mellé állt. Ám most már annyira terhessé vált a túlmozgásos elnök az agg legfőbb vezetőnek, hogy egyes elemzések Teherán korábbi polgármesterének lehetséges letartóztatását emlegetik.
A többnyire titokba burkolózó iráni belpolitikában a kulcsszó az egyensúly. Ezt zavarta meg a legfőbb vezető támogatásával túlontúl magabiztossá vált Ahmadinezsad, amikor a 2009-es választások után saját klientúrát kezdett el kiépíteni. A status quo fenntartásában érdekelt legfőbb vezető és konzervatív-vallásos támogatói köre úgy értékeli: mindez a rendszer alapjait ássa alá, és megbontja a hagyományos politikai szerkezetet. Ilyen értelemben veszélyesebb, mint a reformer „zöld mozgalom”, amelyet 2009-ben levertek. Ezért is hívják az államfőt és körét „deviánsok” mozgalmának.
Ahmadinezsad rendre konzultáció nélkül jelöl ki minisztereket, illetve más tisztségviselőket, a legfőbb vezető pedig rendre helyteleníti ezeket a kinevezéseket. Az első komolyabb összeütközés az elnök veje és legfőbb bizalmasa körül tört ki, amikor Ahmadinezsad első alelnöknek jelölte ki Eszfandiar Rahim-Masait. Khamenei rosszallására aztán ezt a kinevezést visszavonta, és Masaiból kabinetfőnök lett. Masai és Ahmadinezsad új, nacionalista-populista vezetést szeretnének megvalósítani, méghozzá az ajatollahok félreállításával. Az államfővel ezért még korábbi szellemi vezetője, Mohammed Tagi Mezbah Jazdi ajatollah is szakított. Az elnök eredetileg úgy számolt, hogy szövetségesre talál a Forradalmi Gárda vezetésében is, ám a gárda inkább a legfőbb vezető mögé állt, noha a 2005-ös elnökválasztáson Ahmadinezsadot támogatták. A szűnni nem akaró politikai konfrontáció már nekik is sok.
Tavaly szeptemberben Ahmadinezsad öt tanácsadóját nevezte ki különböző területekért felelős pozícióba különmegbízottként. Khamenei ezt is ellehetetlenítette, mondván, e feladatokra ott vannak a minisztériumok. Tavaly decemberben az elnök leváltotta a külügyminisztert (míg az éppen hivatalos úton Afrikában tartózkodott), áprilisban pedig lemondatta Hejdar Moslehi titkosszolgálati minisztert, akit pár óra múlva a legfőbb vezető visszahelyezett pozíciójába. Ahmadinezsad ezt annyira rossz néven vette, hogy példátlan módon, tizenegy napig nem vett részt a kabinetüléseken, illetve a hivatalos eseményeken. Állítólag lemondását is fontolgatta. A legfőbb vezetővel szemben mutatott engedetlenségéért a parlament is felelősségre akarta vonni.Májusban pedig letartóztatták Ahmadinezsad és Masai két közeli bizalmasát.
Ugyanabba a hibába esett Ahmadinezsad, amibe már több korábbi iráni elnök is: elhiszi, hogy valódi hatalma van. Pedig az irányítás Ali Khamenei legfőbb vezető kezében nyugszik. Az elnök és köre azonban az al-Dzsazíra pánarab hírtelevízió elemzése szerint gőzerővel dolgozik azon, hogy a jövő tavasszal esedékes parlamenti választásokon minél több támogatójuk jusson be a törvényhozásba, és legyen esélyük a 2013-as elnökválasztáson saját jelölttel nyerni.
A több hónapja tartó belpolitikai válság vajmi kevés változást hozhat Irán külpolitikájában. Csalódniuk kell azoknak, akik abban reménykedtek, hogy az Ahmadinezsad–Masai párossal – a legfőbb vezetőt megkerülve – különviszonyt lehet kialakítani. Az elnök mostanra igencsak elszigetelődött. Ahogy az al-Dzsazíra írta egy teheráni politikai tanácsadóra hivatkozva: „Ahmadinezsad olyan, mint egy kés Ali Khamenei oldalában. Ha kihúzza, elvérzik, de ha a fájdalom már elviselhetetlenné válik, mégiscsak ki kell húzni a kést.”
