Háború a magyar szuverenitásért
Egyrészt lesben állnak a gaz pénzügyi spekulánsok, akik hatalmas hasznot zsebelnek be a csőd szélén tántorgó országok finanszírozásával. No meg ott van az eurózóna tartós gazdasági válsága is, amely szintén komoly fenyegetés Magyarország számára.
E vérzivataros krónikák előadója Orbán Viktor kormányfő volt, aki hétfőn közel egyórás beszédével megnyitotta a magyar külképviselet-vezetők szokásos éves értekezletét. Előadását a miniszterelnök konzultációnak nevezte, de az elhangzottak alapján inkább haditanácsnak lehetne hívni. A nagyköveteket azzal a munícióval küldte vissza ugyanis szolgálati helyükre, hogy akár nyílt konfliktusok vállalásával, de minden erővel verjenek vissza olyan próbálkozásokat, amelyek – legyen szó áfáról, társasági vagy éppen jövedelemadóról –valamiféle egységes európai adórendszer irányába vinnék az integrációt.
Azt, hogy e hősi küzdelmeket Magyarországnak magányos harcosként kellmegvívnia, az is érzékeltette, hogy Orbán mögött csak nemzetiszínű zászlók sorakoztak. Bár a kormányfő megdicsérte a diplomáciai kart a sikeres EU-elnökségért, az unió kék lobogóját csak azután helyezték el a dobogó egyik oldalán, hogy a háborús retorika mestere távozott a Bem rakpartról, s Martonyi János külügyminiszter szólt a misszióvezetőkhöz.
Orbán üzenete vészjóslóan, egy ősszel esedékes megszorítócsomag „megágyazásaként” csengett. Szerinte Magyarország szuverenitásának a megőrzése az elkövetkező hónapok „háborújának” a tétje. – Az a kérdés, hogy Magyarország a görög útra sodródik, és pénzügyi spekulánsok határoznak sorsáról, vagy a gazdasági mutatók tekintetében felzárkózik-e az EU legígéretesebb térségéhez, Közép-Európához – hangoztatta.
Jóslata értelmében az elkövetkező tíz év az euróövezet elleni folyamatos, többségében spekuláns csoportok által irányított támadások jegyében fog telni. Magyarországnak az a legfontosabb feladata, hogy a költségvetési hiány, az államadósság és a gazdasági növekedés szempontjából olyan pozícióban lehessen, mint Közép-Európa élcsapata. Vagyis az előttünk járó Lengyelország, Csehország, Szlovákia vagy a balti államok.
Az elkövetkező időszakot a kormányfő e hármas cél megvalósításának kívánja alárendelni, s a külső veszedelmes viszonyok miatt fájdalmas intézkedések végrehajtása és rendkívüli törvényhozási feladatok elvégzése is elkerülhetetlenné válik. – Pestiesen szólva, az utolsó pillanatban kell felugranunk a távolodó tujára – érzékeltette egy hasonlattal, gazdasági fronton hogyan kellene felzárkóznunk Közép-Európához.
Nem ortodox döntések – Orbán így nevezte az elmúlt egy évben megvalósított magyar kormányzati intézkedéseket, például a bankadók bevezetését vagy a nyugdíjrendszerek átalakítását, amelyek elmondása szerint ma már az európai fősodorhoz tartoznak. Ugyanakkor szerénységre buzdította a magyar diplomatákat. A nagyképűség azért sem lenne illendő tőlünk, mert egy korábbi magyar kormány hazudott és hamisított adatokat, majd 2008-ban elsőként omlott össze a gazdasági válság betörése nyomán – vágott oda egyet a korábbi szocialista hatalomgyakorlóknak.
A nemzetpolitika kapcsán azt közölte, hogy páratlan nemzetegyesítési lehetőség kínálkozik, mivel a fizikai erővel meghúzott európai határok egyre jobban veszítenek jelentőségükből. Ami a globális ügyeket illeti, az elkövetkező másfél évtizedet Orbán az új szövetségkötések versenyének nevezte. Ehhez Magyarországnak szerinte meg kell haladnia a régi iskolára alapuló blokkszemléletet, és legalább kultúraváltásra is szükség lesz. A nagyköveti kar előtt azt fejtegette, hogy az Egyesült Államokkal a NATO-n keresztül fenntartott transzatlanti politikai-katonai szövetség nem zárja ki, hogy hazánk kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági szövetséget kössön Kínával, Oroszországgal vagy éppen a feltörekvő harmadik világbeli államokkal. – Az egyik körte, a másik alma. Egyébként is, mi már más kategó riákban, nem blokkszerűen gondolkodunk a világról – válaszolta Orbán Kovács László volt szocialista külügyminiszternek, aki értetlenségét fejezte ki az amerikai és a kínai szövetség egyenértékűsítése felett.
Egy másik volt külügyminiszter, a most oslói nagyköveti poszttal megbízott Jeszenszky Géza viszont arra emlékeztetett, hogy 1526-ban pont ezen az augusztusi napon vívták meg a mohácsi csatát. Orbán azonban kérte, hogy a csúfosan elvesztett ütközetet ne nagyon emlegessék a szuverenitás megőrzéséért vívott háború kapcsán. Mert a végén a török nagykövet hangosan elkezd tiltakozni, hogy a mostani magyar államháztartási hiányért és államadósságért a magyarok ugyan már ne a néhai Oszmán Birodalmat kezdjék felelőssé tenni.
