Smullen szerint a NATO szerepe most egyelőre az, hogy kivárjon; nehéz megmondani, hogy az atlanti szövetség Tripoliban játszott szerepe inkább használna vagy ártana-e. „Katonaként nagyon visszafogott vagyok azzal kapcsolatban, hogy mikor lehet kimondani: vége van egy katonai műveletnek. Hetekig, hónapokig, vagy ahogyan Irak és Afganisztán esetében történik, évekig is eltarthat. Nincs rá ma garancia, hogy mi lesz a Líbiában történtek végkimenetele: folyamatos a harci tevékenység, menekülők hagyják el Tripolit. Tegnap az utca eufóriájának szemtanúi voltunk, ez azonban kérészéletű lehet: a Kadhafi-féle erők maradványait még fel kell számolni, ha lehet, kézre kell őket keríteni. Az ellenőrző pontokon meg kell győződni róla, hogy nem ugyanazok menekülnek, akik korábban (Kadhafi oldalán) harcoltak. Ez persze a helyiek feladata, a NATO színfalak mögötti szerepet játszhat mindebben.”

Precedenst teremt-e a líbiai beavatkozás egy esetleges szíriaihoz is? Az amerikai katonai szakértő állítja: nem. – Először is a szíriai népnek kellene felkelnie a kormánnyal szemben. Voltak ugyan Szíriában is tiltakozó megmozdulások, ezek azonban nem szerveződtek következetes, ellenzéki erővé. A mi szerepünk, azaz a NATO-é és az Egyesült Államoké az, hogy kivárunk. Nem kényszeríthetjük rá az akaratunkat az országra úgy, ahogy azt másutt, különösen Líbiában tettük – mondja Smullen, aki a szárazföldi beavatkozástól akkor is óva intene, ha bekövetkezne a szíriai felkelés: „intervencióra inkább más formában, fegyverszállítással, katonai tanácsadással kerülhet sor”.

Túl korai lenne még megvonni az arab tavasz mérlegét, állítja Smullen. „Nagyon nagy a bizonytalanság, hogyan alakulnak a dolgok nemcsak Líbiában, hanem az egész térségben, Tunéziában, Egyiptomban, Szíriában, Jemenben is. Ezek a fejlemények egymással is összefüggenek. Optimista vagyok, mert jó a világnak, ami történik: a diktátorok egyre kevésbé érvényesítik akaratukat, és elmozdulást látunk a szabadság, a demokrácia felé. De realista vagyok: évekig is eltarthat, amíg elrendeződik a helyzet.”