Kontinenst váltanak a portugál fiatalok
Nem kért a szokványos nászajándékokból az esküvőjét nemrég tartott fiatal pár. Étkészlet, háztartási gép vagy lakberendezési tárgyak helyett annyit kértek, hogy az ajándéknak szánt tárgy ellenértékét mindenki fizesse be egy számlára. Nincs értelme tárgyakat felhalmozni bérelt lakásukban, amikor hamarosan elhagyják az országot.
Nem munka nélküli fiatalokról van szó, az agrármérnök férj és a beszédtechnikus feleség számára még a válságos időkben is akad munka. Mégis úgy érzik, hogy nincs számukra jövő Portugáliában. A férj nem lát lehetőséget szakmai előmenetelre, arra, hogy jelenlegi, ezereurós fizetése számottevően növekedjen. A feleség pedig hiába vár egy munkaszerződésre, csak mint számlát adó alkalmazottat, szürkén foglalkoztatják.
Így inkább vállalkoznak a kalandra, hogy egy másik földrészen kezdjenek új életet – hasonlóan több más, diplomás fiatalhoz. Brazília mellett szóba jöhetnek még a szintén portugál nyelvű volt afrikai gyarmatok, Angola vagy Mozambik, valamint a spanyol nyelvű latin-amerikai országok. (A lisszaboni chilei nagykövetségen immár nem győznek a hirtelen megnövekedett vízumkérelmeknek eleget tenni.)
Portugália és volt gyarmata, Brazília között szinte állandó a migrációs mozgás. Voltak időszakok, amikor inkább a portugálok mentek az Atlanti-óceán túlpartjára. A legtöbben, majdnem kétmillióan a XIX. század végétől az 1960-as évekig terjedő időszakban vándoroltak ki; inkább a kevéssé képzett, kétkezi munkával kenyeret keresők, akik főleg a kereskedelemben vagy a pékségekben találtak maguknak munkát. Szinte nincs portugál család, amelynek ne lenne közelebbi vagy távolabbi rokona Brazíliában.
Máskor, de főként az elmúlt évtizedben, inkább a brazilok kerestek megélhetést az Ibériai-félsziget nyugati szélén. Jelenleg is a brazilok alkotják a legnagyobb bevándorlói közösséget Portugáliában, de már növekszik a visszatérést választók száma is.
A feldübörgő brazil gazdaság most újból csábítóvá teszi az országot a portugálok számára. A brazil munkaügyi minisztérium adatai szerint 2007-ben 550, munkavállalásra jogosító vízumot adtak ki portugál állampolgároknak, 2010-ben közel nyolcszázat, és ez év első harmadában is több mint kétszázat.
A „tipikus” portugál kivándorlókat immár a képzett fiatalok – friss diplomások vagy némi szakmai tapasztalattal rendelkezők – váltották fel. Míg Portugáliában már az egyetemi diploma, sőt a mesteri vagy doktori cím sem jelent biztos elhelyezkedési lehetőséget vagy megfelelő szakmai előmenetelt nyújtó munkahelyet, Brazíliában – a felsőoktatásban is bekövetkezett boom ellenére – hiány van képzett szakemberekből.
A 2014-es labdarúgó-világbajnokságra és a 2016-os olimpiai játékokra készülő országban a mérnöki, építészeti, tervezői diplomával rendelkezők meglehetős biztonsággal számíthatnak arra, hogy találnak – a Portugáliában ajánlottnál jóval magasabb fizetést adó, szakmai előmenetelt is biztosító – munkahelyet. Ugyanígy nagy a befogadóképesség az akadémiai pályákon is Brazíliában, ahol szükség van egyetemi tanárokra, és ahol az európai diplomát magasra értékelik. De szociológusok, reklámszakemberek, önálló vállalkozók is úgy érzik, hogy nagyobbak a lehetőségeik a latin-amerikai országban.
Egyeseket az vonz, hogy fölcserélhetnek egy tízmilliós piacot egy másik, 200 milliósra. Másoknak ugyanilyen fontos, hogy a depressziós Portugália helyett optimizmust sugárzó országban élhessenek; hogy kilátástalannak tűnő jövőjüket bizakodó perspektívával váltsák fel.
Vannak, akikre már biztos munkahely vár, de a többség vízummentes turistaként érkezik, és a rendelkezésére álló 90 nap alatt igyekszik munkát találni. A munkavállalást lehetővé tévő engedély beszerzése nem egyszerű, sokan kénytelenek egy ideig illegálisan dolgozni. Beilleszkedésüket mindenesetre megkönnyíti –a kiejtési különbségeket és bizonyos nyelvi fordulatokat leszámítva – az azonos nyelv, a közös történelem és kultúra.
Új-Zélandra tartanak az írek
Több ezer ír hagyhatja el hazáját, hogy – az új-zélandi kormány hívására – részt vegyenek a földrengés sújtotta Christchurch újjáépítésében. Ez azonban nehézségekhez vezethet az ír munkaerőpiacon. A The Times című brit napilap arról számolt be, hogy Új-Zéland szerint legalább nyolcezer emberre lenne szükség a februári, 181 halálos áldozatot követelt földrengésben megrongálódott százezer lakás újjáépítéséhez.
Ian Simpson, a földrengéssel foglalkozó kormányzati bizottság vezetője úgy nyilatkozott, hogy a helyi munkaerő elsőbbséget élvez, de szívesen fogadják az Írországból érkezőket is. Ők képzettek, beszélnek angolul, és sokuknak nincs állásuk a hazájukban. Új-zélandi állásközvetítő cégek több hirdetést helyeztek el ír weboldalakon, és ezekre nagy számban jelentkeznek is az írek, akiknek országuk súlyos gazdasági helyzete komoly nehézségeket okoz.
Egy, az új-zélandi bevándorlási lehetőségekkel foglalkozó tanácsadó elmondta, hogy az új-zélandi kormány bejelentése után hatalmas érdeklődés alakult ki az ottani munkalehetőségek iránt. Declan Clune szerint Új-Zélandnak elsősorban mérnökökre, minőségellenőrökre, művezetőkre és villanyszerelőkre van szüksége. Neil Gibson, az Ernst and Young Item Club tanácsadója hozzátette, hogy az ír építőipar súlyos helyzetben van, hiszen a gazdasági nehézségek miatt megszűnt félmillió állás fele ezt az iparágat érintette. (Mti.hu)
