A hírek természetesen egyoldalúak és elfogultak. A kormány szerint a fegyveres erőket terroristák támadják, akik dolgukat végző rendőröket gyilkolnak. A felkelők vagy lázadók szerint viszont a kormány békés tüntetőkbe lövet, polgárok házait rombolja szét a tankok és hadihajók sortüzével.

Szíria Líbiával együtt az „arab tavasz” fájdalmas és véres színtere maradt. Az őszhöz közeledve belháborúvá változott a spontán népmozgalom. Líbiában egyébként – ha hinni lehet a legutóbbi híreknek – végéhez közeledik a harc. A lázadók, alapos NATO-segédlettel, már a fővároshoz, Tripolihoz közelítenek. Pedig a líbiai felkelők rosszul képzettek, hevenyészetten felfegyverzettek, megosztottak. Ha győznek, az feltehetően azért történik, mert a Nyugat mögéjük állt, s Kadhafi tábora is kaotikus. Akár a diktátor eszmeisége.

Szíria a mediterrán kultúra egyik legfontosabb központja, népe műveltebb és világlátottabb, mint sok más arab országé. De ez az állam is egypárti-családi diktatúrában él fél évszázada.

A szíriaiak négy hónapja tüntetnek ez ellen. A rendszer már legalább kétezer polgárát ölte meg. Megdöbbentő a rezsim embereinek kegyetlen elszántsága. Szíriában a biztonsági erők és a hadsereg irányítása az országban egyébként tízszázalékos alavita kisebbség kezében van. Övék a gazdaság legzsírosabb része is. Alaviták a kormányzat különítményesei, rettegett civil ruhás gyilkosai. Bármi áron, bárkinek az élete árán is, védik a fennálló hatalmat. Halálosan retteghetnek, mi történne egész közösségükkel, ha a hatalom a többségi szunniták kezébe jutna.

A félelem olyan erős, hogy megtorpedózta a kiegyezési próbálkozásokat a kormányzat részéről is.

Líbia elhúzódó és nehéz megoldást ígérő polgárháborúja intő példa a világnak: ne lépjen fel így Szíriában. De lehet-e tétlenül maradni, miközben a szír hatalom saját polgárait öli? Rettenetes a dilemma, s a nemzetközi közösségnek láthatóan nincs rá jó megoldása. Az ENSZ BT-től csak egy elítélő nyilatkozatra tellett. Az oroszok, a kínaiak nem szavaznak meg diktatúrákat elítélő határozatokat. Veszélyes precedens lenne.

A válságot csak a regionális erők segítségével lehetne enyhíteni. Törökország próbálkozik ugyan, de ez kevés. Iránnak ugyanis nagy szükséges van az Asszad-kormányra. A szunnita rendszerek védenék hitsorsosaikat, viszont egy újabb diktatúra bukása rossz jel az olajmonarchiáknak. A helyzet az őszhöz közeledve látszólag kilátástalan.