Németország, Európa megmentője?
De még a magyar származású tőzsdeguru is Berlintől várja a válság megoldását. A német kancellár azonban – több politikustársától eltérően – demonstratívan nem szakította meg a szabadságát a heti tőzsdei mélyrepülések és az újabb pénzügyi pánik hatására. Végigjárta dél-tiroli gyalogtúráját, majd berlini lakásában pihente ki a fáradalmakat. Eközben a német tőzsde, a DAX csúnyát bukott, és a válságból az elsők között kikapaszkodó Németország felett is gyülekezni kezdtek a viharfelhők.
– A politikusoknak világszerte és Berlinben is gondot okoz, hogy miként kezeljék a helyzetet. Ezt eddig főleg Jean-Claude Trichet, az Európai Központ Bank elnöke tette meg helyettük – ismerte el lapunknak Almut Möller, a német külügyi társaság (DGAP) európai ügyekkel foglalkozó kutatója. Az európai politikusok inkább csak követik az eseményeket, és keresik az eszközöket, amelyekkel befolyást gyakorolhatnak a pénzpiacokra. Nemzeti kereteken belül egyszerűbb lenne a helyzet, de itt az Euró pai Unió komplex struktúrájával, döntési mechanizmusával is meg kell birkózni. Ám a német felelősségről, netán hibákról beszélni túlzás és veszélyes is, mert „érzelmi irányba” tolja a közbeszédet, amire Európa amúgy is hajlamos.
Angela Merkel ezzel szemben nem az érzelmi politizálásról híres, habitusától távol áll a kapkodás, lassan, megfontoltan szeret dönteni. A vélemények megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy határozatlan vagy csak épp kellően megfontolt, és így próbál nyugtatóan hatni a piacokra – egy francia felmérés szerint például a gallok jobban bíznak Merkelben, mint a saját, hiperaktív elnökükben. A németek 48 százaléka viszont Merkel válságkezelését bírálja, és még ennél is rosszabb a véleményük az uniós intézményekről.
– A világ felgyorsult, gyors döntéseket kéne hozni, de ehhez a demokrácia néha túl lassú. A berlini parlament máris úgy érzi, hogy nem vonják be a döntésekbe, és egyre erősebb a kritika a kormánykoalíción belül is. Megosztott a gazdaság is, a nagyvállalatok, amelyek sokat profitálnak az euróból, a közös valuta mindenáron való fenntartása mellett kardoskodnak, míg több gazdasági szakértő nyíltan vallja, hogy jobb lenne, ha Görögországot kiebrudalnák a klubból. A német kormánynak ezekre a kritikákra is folyamatosan reagálnia kell, világossá téve, hogy nem lehet valamit kizárólag gazdasági szempontból értelmezni, annak társadalmi-politikai következménye nélkül – sorolja a kutató.
Így aztán Merkel otthon is folyamatosan többfrontos harcot folytat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az idén pártja, a CDU kétszer is vereséget szenvedett a tartományi választásokon. Szeptember közepén Berlinben is voksolnak, és a kereszténydemokratáknak a fővárosban legfeljebb a harmadik helyre van esélyük. Almut Möller szerint ideje lenne végre, hogy a kancellár kiálljon a közvélemény elé, és tartson egy nagy ívű beszédet Európáról: ezt elődei rendre megtették, ezzel orientálták és egyben emlékeztették is a lakosságot arra, hogy mit jelent a németeknek Európa. Jelzés lenne ez a külföldi partnereknek, akikkel szintén akadozik az együttműködés: mintha a kommunikációval, egymás megértésével is gondok lennének. Vagy túl kevésnek tartják a német hozzájárulást, vagy nem értik, hogy mit miért lépnek, tehát a pénzügyi válsághoz még kommunikációs zűrzavar is társul.
A német kancellárnak kedden ismét lehetősége lenne előhozakodni a saját elképzeléseivel, ám a beharangozott párizsi csúcstalálkozó Nicolas Sarkozy francia elnökkel valószínűleg kimerül majd demonstratív vállveregetésben. Ez is fontos, hiszen számít, ha Európa két legnagyobb gazdaságának vezetője közös álláspontot tud képviselni, de ennél többet valószínűleg nem fognak tenni. Megpróbálják majd nyugtatni a piacokat, de a kutató nem látja jelét annak, hogy bármilyen nagyobb tervet, közös projektet bejelentenének Párizsban, mondjuk a gazdaságpolitikai unió szerződésbe iktatásáról vagy akár eurókötvények közös kibocsátásról.
Németország persze továbbra is vezető szerepre van ítélve, hiszen Európa – az euró és a német export miatt – ha lehet, még fontosabb, mint korábban. Csak erről keveset beszélnek Berlinben. A német gazdaság nagyrészt az eurónak köszönheti, hogy sikeres, erről nem lehet lemondani – figyelmeztet Möller. Sokan ugyan felvetik, hogy a jelenlegi növekedés annak köszönhető, hogy az EU és az Egyesült Államok mögött már Kína a harmadik legnagyobb exportpiaca a német termékeknek, s ez húzza a németeket. De erre az ugrásra nem lennének képesek a német vállalatok, ha nem állna mögöttük az egységes belső piac.
Kételyek legfeljebb azzal kapcsolatban merülhetnek fel, hogy vajon a jelenlegi, CDU/CSU–FDP-koalíciónak vannak-e receptjei, elképzelései a válságból való kilábalásra? A jelek szerint inkább csak reagálnak az eseményekre, minthogy elébe mennének a kihívásoknak, és ez nem különösebben biztató.
Ami a válságból kivezető utat illeti, a német kutató óv attól az egyszerű megoldástól, hogy a bajba jutott országokat kipenderítsék az eurózónából és csak a jól teljesítő „északiak” maradjanak együtt. Helyette itt lenne az ideje egy európai vitának arról, hogy mit is jelent a szolidaritás. Nemcsak azt, hogy a gazdagabb államok támogatják a szegényebbeket, hogy az uniós büdzsé több mint ötven százalékát arra költjük, hogy az emberek életszínvonalát kiegyenlítsük, hanem azt is, hogy senki sem csal, hallgat el számokat és kozmetikázza a költségvetését,mert annak bizony ára van. Ezmár nem gazdasági, hanem kicsit történelmi-filozófiai kérdés is: közös sorsunk van, és már sokszor bebizonyosodott, hogy ez a kontinens az együttélésre és az együttműködésre van ítélve.
