Bukarest, a százezer kóbor kutya fővárosa
A modellül választott kutyák az út közepén, az ellenkező irányú sávokat elválasztó pázsiton hevernek. Néha az elhaladó kocsisorból találomra kiválasztanak egy-egy autót, és csapatostul rárontanak, majd egy időre ismét békén maradnak. Ebben a csoportban féltucatnyi kutya van, de az utca végéig alig két kilométeren legalább harmincat számolunk össze. A kereszteződésben balra piac nyílik, szupermarkettel. A bejárat mellett a tolókocsi-felhajtón hét-nyolc nagytestű kutya sütkérezik a napon.– Ezek szelídek – válaszol érdeklődésünkre egy nagymama, miközben pár lépésnyi távolságról nézi, ahogy négy év körüli lányunokáját körülveszi három kutya. Pedig a látszólag békés állatok már öltek embert, gyerekeket is.
A kóbor kutyák a rendszerváltás után kezdtek elszaporodni, számuk az ezredfordulón elérte a 100 ezret. A 2000-ben főpolgármesterré választott Traian Basescu – jelenleg államfő – hatékony és végérvényes megoldásként az eutanáziát választotta. Több tízezer kóbor ebet fogtak be és altattak el, mielőtt az állatvédő szervezetek – élükön az egykori filmcsillaggal, Brigitte Bardot-val – nyomására véget vetettek az akciónak.
Különböző becslések szerint ma újra 100 ezerre tehető a gazdátlan ebek száma a román fővárosban. A bukaresti járványkórházban tavaly több mint tizenháromezer kutyaharapásos esetet láttak el.
Legutóbb az év elején martak halálra egy középkorú nőt a kutyák Bukarestben. Az állatvédők azzal magyarázták az „incidenst”, hogy az ebek a területüket védték. Mások ismét radikális megoldásokat szorgalmaztak. Előkerült egy törvénytervezet, amely szerint elaltatnának minden utcán talált ebet, ha egy héten belül nem kerül gazdája. Május végén, a végszavazás napján átfogó tiltakozó felvonulást rendeztek állatvédők, akiknek így sikerült nyomást gyakorolniuk a törvényhozókra és megakadályozni a törvény elfogadását.
– Egy civilizált társadalom nem gyilkolhatja halomra a kutyáit – hangoztatták az ebeutanázia ellenzői. Az intézkedés támogatói azzal érveltek: egy civilizált társadalom nem az utcán tartja a kutyáit. Utóbbiak alig kaptak teret a sajtóban, főleg az internetes fórumokon adtak hangot a véleményüknek.
A törvénytervezet a szeptemberben kezdődő ülésszakban kerülhet ismét napirendre. A kezdeményező, Cristian Atanasoaei prefektus úgy látja, a jogszabály váratlan támogatást kapott az Európai Emberjogi Bíróságtól (EEB). A strasbourgi székhelyű bíróság a napokban úgy döntött, hogy a román állam köteles kilencezer euró (2,4 millió forint) kártérítést fizetni egy bukaresti férfinak, akinek a feleségét kóbor ebek megharapták, maradandó sérüléseket okozva.
A 71 éves Georgeta Stoicescut 2000 őszén támadta meg fél tucat kutya. A földre döntötték, súlyos koponyasérülést szenvedett, fél lába eltört. Gyógyszeres kezelésre szorult volna, de a nyugdíjból nem telt rá. Állandó fájdalmai, egyre gyakoribb emlékezetkiesései és a kutyáktól való félelme gyakorlatilag házi fogságra kárhoztatták, rövidesen ágynak esett. A család beperelte a polgármesteri hivatalt anyagi és erkölcsi kártérítést kérve. A nyugdíjból nem tudták befizetni az illetékbélyeget, a bíróság előbb ezért utasította el a keresetet, majd arra hivatkozott, hogy nem a polgármesteri hivatal az illetékes, hanem a fővárosi tanács és a neki alárendelt felügyelőség (ASA). Utóbbival szintén hiába pereskedtek két évig, mert mire az ítélet megszületett volna, a kóbor kutyákat „átadták” a kerületi önkormányzatok hatáskörébe.
– Sérült a házaspár joga a tisztességes tárgyaláshoz – foglalta össze a packázást az emberjogi bíróság. Az ítélet szerint a román hatóságok elmulasztottak megfelelő kezelést biztosítani az időközben, 2007-ben elhunyt Georgeta Stoicescunak, ezzel pedig megsértették az élethez való jogát.
Cristian Atanasoaei bukaresti prefektus szerint az EEB egyértelműen kimondja: a hatóságoknak meg kell védeniük az állampolgáraikat a kóbor kutyáktól, miközben az állam nem kötelezhető olyan intézkedésekmeghozatalára, amelyeket nem engedhet meg magának. – Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a kutyákat az utcán hagyjuk, de azt sem, hogy menhelyet biztosítsunk a számukra, amíg végelgyengülésben kimúlnak – hangsúlyozta kérdésünkre az eutanázia törvény kezdeményezője, aki reméli: nemmegy feledésbe a Stoicescu-ügy az őszi parlamenti ülésszak megnyitásáig.
