A nemzetgyűlés mostani ülésszakán zöld utat adott a több mint 300 pontból álló irányelveknek, amelyek célja, hogy Kuba kitörjön a gazdasági stagnálásból, és túllépjen azon a helyzeten, amikor az állam szubvencionálja az alapvető termékeket – egyúttal biztosítva a munkahelyek 90 százalékát, köztük olyan százezreknek, akiknek állása felesleges, mert nem hatékony. A nagy állami vállalatok döntéseikben a jövőben alkalmazkodhatnak a piachoz, s a munkabérek (kb. 20 dollár) az eddigi egyenlősdivel szemben igazodnak majd a végzett munka minőségéhez és mennyiségéhez.

Raúl Castro – aki öt éve vette át az irányítást betegeskedő bátyjától, Fideltől – beszédében felsorolta a már elfogadott legfontosabb új szabályozásokat, köztük a „saját számlára” történő egyéni vállalkozások körének bővítését, alkalmazottak foglalkoztatását, adózásuk, hitelfelvételeik és árubeszerzéseik módozatait. (Becslések szerint egy év alatt több mint kétszázezren váltottak ki vállalkozói engedélyt a 11 milliós szigetországban.) A tervek szerint öt év alatt az állami szektorból egymillió embert építenek le, ezek döntő többsége a magán- és szövetkezeti szférában találhatja meg helyét.

Raúl említette, hogy készülnek a lakás- és gépkocsitulajdon eladásának engedélyezésére is, de a szabályozása még hátravan. Most szólt először hosszabban a kubaiak külföldi utazását engedélyező tervéről. Mint állította, a korlátozás egy adott időpontban szükséges volt, de mára indokolatlanná vált. Ennek kapcsán azt a nézetét hangoztatta, hogy az utóbbi évtizedekben a Kubát illegálisan elhagyók gazdasági és nem politikai megfontolásból választották az új életet, ám a távolból is kötődnek hozzátartozóikhoz, szülőhazájukhoz.

Feltűnően hosszasan kitért beszédében egy meg nem nevezett párttag sérelméről, hogy elküldték állásából, mert nyíltan vállalta vallásosságát. Emlékeztetett, hogy a párt 1991-ben már rögzítette, hogy hívő forradalmár is lehet párttag. A jogtalan elmozdítás szerinte súlyos hiba és vétség volt a helyi vezetés részéről. Ennek kapcsán is megismételte, hogy a korábbi mentalitás megváltoztatása, az elhatározott gazdasági változások megvalósulása biztosíthatja csak, hogy a szocializmus építése fennmaradjon Kubában. Ezúttal kevesebb szó esett a Kuba elleni amerikai blokádról és az emigrációban élő ellenforradalmárokról.