Erdogan újra támad
Különös hadi színjáték zajlik Törökországban ezekben a napokban. Testületileg lemondott múlt pénteken a fegyveres erők legfőbb parancsnoki kara. Ezt a távozást akár lázadásnak is lehetett értelmezni, hiszen Isik Kosaner tábornok, vezérkari főnök „bajtársaihoz írt búcsújában” azt írta: azért mond le, mert képtelen volt megvédeni az igazságtalan bánásmódtól tiszttársait. Ám a demonstratív távozás nem okozott látványos zavart. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök sietve kinevezte a szárazföldi erők parancsnokává és ideiglenes vezérkari főnökké a katonai csendőrség eddigi elöljáróját. Necdet Özal tábornok már ebben a minőségében vehetett részt a Legfőbb Katonai Tanács (YAS) hétfőn kezdődött négynapos tanácskozásán. Ennek a testületnek a feladata, hogy kiválassza, majd az államfőhöz kinevezésre előterjessze a hadsereg legfőbb parancsnokait.
Kitől vagy mitől kellett volna megvédeni Kosaner bajtársait? Jövő héten kezdődik az úgynevezett Pörölyper. Ebben a sokak által koncepciósnak nevezett eljárásban 250 aktív és nyugalmazott katonatisztet és tábornokot vádol az ügyészség, többségüket azzal, hogy 2003-ban összeesküvési terveket szőttek Erdogan és pártja ellen. A Pöröly fedőnevű műveletben állítólag szerepeltek merényletek (történelmi dzsámik felrobbantása Isztambulban), politikusok meggyilkolása, konfliktus kiprovokálása Görögországgal. A cél állítólag az iszlamista gyökerűnek nevezett Igazság és Haladás párt (AK) megdöntése lett volna.
A katonák mindezt tagadják, szerintük 2003-ban csupán egy tiszti továbbképzésen vettek részt, ahol egy hadijátékot folytattak. Semmi komoly. Az ügyészség azonban vérkomolynak tartja az ügyet, ezért emelt vádat és zárt be 14 tábornokot és tengernagyot és 58 ezredest is. És ugyan a főtiszteket nem ítélték el, de a YAS mostani ülésén már nem szerepelhettek az előléptetésre előterjeszthetők között. Ez lett volna az utolsó csepp, ami miatt Kosaner lemondott, s azt írta, hogy az eljárás „jogilag elfogadhatatlan”.
A történetnek tehát még nincs vége. A YAS ülésének megnyitásáról készült tévéfelvételek azonban sok mindenről árulkodnak. A tanácskozás fő helyén Erdogan egyedül ült, ökleit az asztalra helyezve. Korábban mellette ült a vezérkari főnök. A tábornokok kezüket illedelmesen az asztallap alatt tartva hallgatták a miniszterelnököt. Amikor megkoszorúzták Kemal Atatürk ankarai emlékművét, Erdogan ott is egyedül haladt. Vitathatatlan, hogy a testbeszédnek ez a közvetítése is azt jelenti, nincs többé partnerség a hadsereg és a kormányfő között: főnök van és alárendeltek.
Érdekes módon ezt a helyzetet sietve üdvözölte az Európai Parlament török ügyekben illetékes rapportőre. Ria Oomen-Ruijten közleményében a török demokrácia fejlődését látja a lemondásokban, a hadsereg civil kontrolljának erősödését. A nyilatkozatra elkeseredett hangon reagált a török ellenzék. Az EP-képviselő nincs tisztában a török viszonyokkal, állította a balközép Köztársasági Néppárt egyik vezetője. (Az amerikai fegyveres erők első embere, Mike Mullen tengernagy az ügyet török belügynek mondta, s rendezett átmenetet kívánt a parancsnoki posztokon.) A holland kereszténydemokrata valóban meglehetősen leegyszerűsítve látja a török helyzetet. Mert valóban igaz, hogy vége a kornak, amikor a katonák szigorú figyelmeztetése távozásra kényszeríthette a politikusokat, ám ez önmagában még aligha a demokrácia elmélyedése.
Az 57 éves Erdogan sikeres politikus, immár egymás után a harmadik miniszterelnöki mandátumát tölti. Júniusban pártja a szavazatok 50 százalékát kapta. Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy az AK egyedül alkotmányozhasson, eltörölje az eddigi alaptörvényt, s egy olyan (Erdoganra szabott) szabályozással válthassa fel, amely elnöki típusú állammá alakítja Törökországot. Erdogan a választás után azt mondta, konszenzusra fog törekedni az ellenzékkel az új alkotmány érdekében. Ennek kevés jele van. Nem adott engedményt a kurdoknak, nem foglalhatták el parlamenti helyüket a koncepciós perekben megvádolt világi politikusok. A győzelem után Erdogan támadásba ment át.
Megfigyelők szerint mélyülnek a társadalom eddigi szakadékai a világi és vallásos, a konzervatív és liberális, nacionalista és az iszlamista választóvonalak mentén. Vannak, akik a változásokat elfogadják, mert hisznek az AK párt demokratikus jellegében. A társadalom tekintélyes része viszont még úgy véli, hogy a hadsereg a szekularizált állam demokratikus működésének záloga. A hadsereg beavatkozását a politikába, magyarán a puccsot azonban feltehetőleg ez a társadalmi csoport sem kívánja már. A török líra árfolyama a kezdeti ingadozás után stabilizálódott.
