Karnyújtásnyira a cél, a világ feszülten figyel
Úgy vélte, van még rá esély, hogy este vagy éjszaka – lapzártánk után – megtalálják a megoldást. Ehhez az is kell, hogy megtörjék a jobboldali obstrukciót: a száztagú felsőházban a Demokrata Párté a többség, de nincs meg az időhúzó taktika ellen szükséges 60 szavazat. A szenátorok elé tegnap egy új javaslat került, amellyel el lehetne kerülni az Egyesült Államok csődbe jutását.
A tervezeten megfeszített tempóban dolgoztak a törvényhozók, szakér tőik, illetve a Fehér Ház apparátusa. Barack Obama elnök szokásos szombati rádióüzenetét is a válságnak szentelte, újabb erőfeszítésre kérte a politikusokat, azt állítva, hogy már nincs túl nagy különbség a két párt elképzelései között. – Rengeteg kiút van a problémahalmazból, de már csak nagyon kevés idő – tette hozzá.
A Demokrata Párt beadta a derekát, és elállt az adóemelés követelésétől. A republikánusok cserébe letettek az elnököt a választás előtt béklyóba verő garasoskodásról, és hozzájárultak egy 3 ezermilliárd dolláros költségcsökkentési programhoz. Utóbbiból ezermilliárd azonnali, további kétezermilliárd azonban további tárgyalásoktól függ majd. Az utolsó, legnehezebb tárgyalási pont nem is az idei, hanem a 2012-es választási év hitelplafonja: a republikánusok a végsőkig ragaszkodtak a vita felújításának lehetőségéhez, hogy nehéz helyzetbe hozzák az újraválasztásáért küzdő Obamát.
A megállapodás része egy alkotmánykiegészítés is, amely hosszabb távon szabályozná a hitelfelvételt. Az egyezség, ha sikerül nyélbe ütni, az utolsó pillanatban születik meg. A szenátus után a képviselőháznak is szinte azonnal, vita nélkül kell megszavaznia ahhoz, hogy az elnök még kedden, a csődhelyzet kialakulása előtti utolsó pillanatban alá tudja írni a törvényt. A szenátus kisebbségi, republikánus frakcióját vezető Mitch McConnell meg is jegyezte, hogy elvesztegettek egy hetet az egymásra tüzeléssel. Az USA 14 ezer 300 milliárd dolláros adósságállománya után idén több mint 200 milliárd dollár kamatot fizet.
Ha a hitelminősítők lerontják a besorolását, azzal nőne a kamat, lassulna a gazdasági növekedés, és a fogyasztók is drágábban jutnának jelzálog- és áruhitelhez, illetve a nyugdíjasok és többek között a katonák is hiába várnának a szövetségi kormánytól a havi csekkükre. Mike Mullen tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke a múlt héten Afganisztánban egy katona kérdésére csak azt tudta mondani, fogalma sincs, mi lesz a fronton harcolók bérével, ha a szövetségi kormány fizetésképtelenné válik.
Nemzetközi téren a helyzet egyik következményét Magyarországon is nyögjük: megnőtt a kereslet a menedékvalutának számító svájci frank iránt. A külföldi aggodalmakat jellemzi, hogy a múlt héten a kínai külügyi szóvivő annak a reményének adott hangot, hogy az amerikai kormány felelősségteljes politikát fog folytatni, és lépéseket tesz a külföldi befektetők érdekeinek védelmére...
Amerikai és külföldi szakértők már sokszor felhívták a figyelmet arra, milyen kockázatokat rejt, hogy a Kongresszus előbb dönt a költségvetésről, megtervezve a kiadások és a bevételek közötti eltérést is, és csak ezt követően kezd vitát arról, engedélyezze-e a hitelplafon emelését. A gyakorlat nem új – Amerika az első világháború óta így működik, ám ez sokáig nem okozott problémát, mígnem az utolsó évtizedekben alaposan megnőtt az étvágy, 1960 óta összesen 78-szor emelték a plafont, többek között Ronald Reagan alatt is.
Az adósság a legjobban George W. Bush idején ugrott meg, aki adót csökkentett, viszont növelte az idősek gyógyszereinek állami támogatását – és két háborút is indított. Akkor Barack Obama illinois-i szenátor a hitelplafon emelése ellen szavazott.
Az USA technikai értelemben egyszer már csődbe jutott, amikor 1979-ben is elhúzódtak a hitelplafon emeléséről folytatott pártközi tárgyalások. Végül megtalálták a megoldást, és minden számlát kiegyenlítettek.
