Belgák vagyunk, egymással angolul (sem) beszélünk
Vallóniában is hamar kiderül, hogy alig beszél valaki angolul – bár a helyzet mintha jobb volna, mint Franciaországban (ahol viszont nem olyan rossz, mint korábban volt). A flamand tévécsatornákon feliratozzák az angol nyelvű filmeket, a vallon (frankofón) tévékben mindent szinkronizálnak, az anyanyelv védelmére hivatkozva.
Brüsszel – amely Belgium harmadik régiója – különleges státuszt élvez, mert hivatalosan kétnyelvű. A város elfranciásodott, ezért az iskolákban a kötelező idegen nyelv a holland. Az egyik helyi brüsszeli tévé franciául, a másik hollandul sugároz.
Az 1830 óta létező Belgium minapi nemzeti ünnepén II. Albert király arra kérte az ország lakóit, hogy ismerjék meg jobban egymás kultúráját, beszéljék (jobban) egymás nyelvét, és általában próbálják megérteni egymást. Az utóbbi 170 esztendő erre nem bizonyult elegendőnek, a két nagy régió egyre messzebb kerül egymástól. Most már több mint négyszáz napja kormánya sincs a nyugat-európai országnak – minden egyre inkább arra utal, hogy a belgák nem értik, és nem is akarják érteni egymást.
A kétnyelvű Brüsszel, ahol az ablakokba belga zászlókat tesznek ki a szétválás veszélyét érzékelő polgárok, félrevezető. A való világot Flandriában és Vallóniában kalandozva lehet csak megismerni.
A flamand oktatásiminiszter (vagyis Flandria régió tárcavezetője), Pascal Smet azt kezdeményezte, hogy a flamand iskolákban emeljék az angolt a franciával azonos rangra, mint a legfontosabb elsajátítandó idegen nyelvet. A francia ajkúak ezen nem döbbentek meg: Vallóniában már régen nem kötelező az első helyen választani a hollandot a középiskolákban: 39,3 százalék veszi fel első helyen az angolt, és 38,9 százalék a hollandot.
Jellemző, hogy a francia nyelvű brüsszeli napilap, a Le Soir nem azon kesergett elsősorban, hogy a flamandok és a vallonok nem is értik egymást, noha egy országban élnek – hanem inkább azon, hogy a vallonok lemaradnak a versenyképesebb flamand régió mögött a nyelvi felkészültségben is. A soknyelvűség hiánya miatt kerülnek hátrányba a frankofón iskolák és persze a tanulóik. Sőt, a szakközépiskolákban végző vallonok semmilyen idegen nyelvet nem tanulnak meg –kesereg a lap.
A globális kihívást érzékelő Flandriában inkább természetesnek tekinthető a törekvés, hogy a középiskolákból kikerülő fiatalok három nyelven beszéljenek: flamandul, franciául és angolul. Szorgalmazzák az ország harmadik nyelve, a német oktatását is.
Belgium létezésére tekintettel (és a szoros francia gazdasági kapcsolatok miatt), a flamand reform megtartja a franciát, de felhozza az angolt, mert e nélkül meg a globális versenyben nem tudnak helytállni. Flandria kereszténydemokrata miniszterelnöke, Kris Peeters folyamatosan járja a világot, hogy befektetőket találjon a régió számára. A flamandok, de a vallonok is felfigyeltek rá, hogy még Nicolas Sarkozy francia elnök is az angol nyelv tanulását szorgalmazza.
A flamand gyerekek már az általános iskola harmadik osztályában megkezdik az ismerkedést a franciával és az angollal vagy a némettel. – A nyelvtanulást nem lehet elég korán kezdeni – mondja Pascal Smet. Az angol egyeduralmához alkalmazkodó belgiumi iskolarendszer következménye az lehet a Le Soir szerint, hogy az országra kitehetik a táblát: itt angolul beszélnek.
