A Kadhafi-rendszer egykori belügyminiszteréből a felkelők főparancsnokává kinevezett Junusz halálát csütörtök éjjel az Ideiglenes Nemzeti Tanács (NTC) vezetője jelentette be. Musztafa Abdul Dzsalil nem közölt részleteket, hogy hol és mikor történt a gyilkosság, amelynek a tábornok két ezredesi rangú kísérője is áldozatul esett. Dzsalil szerint a tettesek Kadhafi emberei, mindanynyiukat letartóztatták, ám kilétükről pénteken sem közöltek többet.

Junusz tábornok áprilisban Bengáziban

Junusz egyik unokatestvére, Abdul Hakim a Reutersnek elmondta, a gyászoló család a koporsót pénteken Bengázi főterére vitte. – Mi csütörtökön kaptuk meg a holttestet, amelyeket golyók ütötte és égési sebek borítottak – nyilatkozta Hakim. Anynyit tudni, hogy Junusz az olajkikötővel rendelkező Bregában tartózkodott, ott irányította a felkelőket, amikor visszahívták Bengáziba, ám oda már nem érkezett meg élve.

A The Guardiannak a líbiai Miszrátában tartózkodó tudósítója szerint a lázadók „renegát” parancsnokának tisztázatlan halála akár súlyos zavarokat is okozhat a felkelők erőiben. Máris terjednek olyan feltételezések, hogy akár saját emberei, tehát a felkelők végeztek vele. Ugyanis még csütörtökön napközben bejelentették, hogy Junusznak az NTC-vezetés utasítására kell visszatérnie Bengáziba, sőt őrizetbe is vették, hogy egy katonai bizottság előtt adjon számot „katonai kérdésekről”. A találgatások szerint gyanú merült fel, hogy az átállt főparancsnok maga vagy családjának tagjai továbbra is kapcsolatot tartottak Kadhafival. Erre a hírre még aznap fegyveresek jelentek meg Bengázi utcáin, s követelték a főparancsnok azonnali kiengedését az NTC fogságából. Miután éjszaka Musztafa Abdul Dzsalil bejelentette a tábornok halálát, feltételezhetően Junusz törzsének, az obeidinek a tagjai géppisztolyaikkal tüzelni kezdtek a sajtótájékoztatónak helyet adó szállodára.

A törzsi alapú szakadás a lázadok soraiban Kadhafi malmára hajtaná a vizet – állítja a brit napilap. Éppen ezen logika alapján véli Shamis Ashour, Londonban élő líbiai újságíró azt, hogy a merénylet hátterében Kadhafi embereinek kell állnia. Szerinte az „örök ezredes” biztonsági apparátusának tagjai iktatták ki Junuszt. Feltételezhetően egy alvó sejt bújt meg hosszabb ideje a felkelők sorában, s ők hajtották végre a gyilkosságot, még mielőbb a tábornok visszaért volna Bengáziba. – Halála nagy veszteség a felkelőknek – mondta a Reutersnek.

A felkelőket támogató nyugati országokban bizalmatlanságot keltettek Junusz halálának zavaros, ellentmondásos körülményei – jelentette az AP Londonból. A brit külügyminisztérium egyik vezető munkatársa közölte, hogy kapcsolatba léptek az NTC vezetésével, és sürgették a gyilkosság alapos kivizsgálását.

Abdel Fatah Junusz közeli bizalmasa volt Kadhafinak, akit már 1969-es hatalomra jutásában is aktívan segített. A líbiai vezető és talán két fia után Junusz számított a rendszer egyik kulcsfigurájának, akit februárban Kadhafi éppen azért küldött Bengáziba, hogy leverje a lázadókat. Ekkor állt át, miként hozzá hasonlóan utóbb mások is a líbiai rendszer fontos pozícióiból. A felkelőknek komoly sikert jelentett Junusz „dezertálása”, ezt honorálták két hónappal később a főparancsnoki poszttal.

Junusz nyilatkozataiban Kadhafi kemény ellenfeleként lépett fel. Ostorozta a NATO-t, amiért nem vet be nagyobb erőket a líbiai vezető csapatai ellen. – Csalódtunk a NATO-ban – jelentette ki még áprilisban, majd felelősségre vonta az Észak-atlanti Szövetséget azért is, mert egy célt tévesztett légitámadásában Kadhafi katonái helyett öt lázadó vesztette életét. Voltak ugyanakkor nem kevesen az NTC vezetésében, akik mindvégig gyanakodtak, hogy Junusz nem játszik-e kettős szerepet. Halála – különösen, ha a hír megosztja a felkelőket – igen fontos időszakban következett be, amikor a Kadhafi-rendszer elleni lázadók immár több fronton is támadnak.

Nagy-Britannia a minap jelentette be, hogy elismerte az Ideiglenes Nemzeti Tanácsot. Ezzel egy időben kiutasította a Kadhafi-rendszer még Londonban tartózkodó diplomatáit. Így harminchoz közelít azon országok száma, köztük az Egyesült Államokkal, amelyek az NTC-t ismerik el az észak-afrikai ország kizárólagos képviselőjeként.