A szegények és a gazdagok is benyújtják a számlát
Öt éve, 2006-ban az elnökválasztáskor már neki állt a zászló, ám a limai középrétegek az utolsó pillanatban összefogtak ellene, mert egy „második Hugo Chávez” – államosításokkal, populista veszéllyel „dúsított” –képét látták benne. Talán nem is alaptalanul, hiszen Humala baloldali tiszttársaival katonai puccsot kísérelt meg Alberto Fujimori elnökségének utolsó évében, majd nyíltan a venezuelai politikust választotta példaképévé.
A jelek szerint Humala tanult az öt évvel ezelőtti leckéből: a Peru győz mozgalma élén idén azzal kampányolt, hogy a két mandátumot is sikeresen kitöltő, a piacgazdaságot a szegények felkarolásával párosító brazil Lula da Silva útját kívánja követni. E mérsékelt baloldali ígéretmeghozta gyümölcsét, az elnökválasztás második fordulójában biztosan győzött a visszaélésekért 25 évi börtönre ítélt volt államfő, Fujimori lányával, Keikóval szemben, akit a jobboldal támogatott.
A harmincmilliós Perut mostantól baloldali elnök irányítja, aki választási ígéretéhez alkalmazkodva kormánya irányításával a piacgazdaságot képviselő, eddigi miniszterhelyettes Luis Miguel Castillát bízta meg. A jegybank első emberét is pozíciójában hagyta, ami megnyugtatta a piacokat és a tőzsdét. Peru Latin-Amerika sikergazdasága, az utóbbi öt évben Alan García elnöksége idején – alacsony infláció mellett – évi hétszázalékos GDP-növekedéssel büszkélkedhet. A kincstár jelentős valutatartalékkal rendelkezik. A siker hátterében a neoliberális gazdaságpolitika, illetve a nyersanyagok kedvező világpiaci áralakulása áll. A külföldi befektetők, a multinacionális cégek „aranybányája” lett Peru, amiből a lakosság egy része is hasznot húzott.
Alan García televíziós búcsúfellépésében arról is beszélt, hogy elnöki periódusa alatt a szegénységet 48 százalékról 30-ra sikerült csökkenteni. Ám arról nem szólt, hogy hány rendezetlen szociális konfliktust hagyott utódjára. Különösen az okoz feszültséget, hogy a bányászati konceszsziókhoz az állam kisajátítja a szegény indián őslakosok földjeit. Peru több részén folynak jelenleg is útfoglalások, tiltakozások a bányászati beruházások ellen, így például az Amazonas érintetlen vidékének védelmében. Emberi jogi szervezetek szerint a García-érában több mint százan vesztették életüket a demonstrációk letörésére kivezényelt rendőri erőszak következtében.
Humala kormányzásának fő problémája éppen a kettős nyomás lesz. „Fentről” a nagybefektetők, a gazdasági érdekcsoportok követelik az eddigi politika folytatását, „alulról” viszont a népi rétegek sürgetik a választási ígéretek betartását. Az új elnök a többi között a gáz árának jelentős csökkentését, a jelenlegi 600 solos (217 dollár) minimálbér 50 dolláros emelését, a 65 éven felülieknek állami nyugdíjat, a három éven aluliaknak pedig bölcsődét ígért.
Mindez a költségvetési kiadások növelésével valósítható meg, amit Humala a bányászati adók emelésével tervez ellensúlyozni. A vállalkozói körök máris tiltakoznak, mondván egy ilyen intézkedés Perut versenyhátrányba hozná a rivális Chilével szemben. Az ellenzék újra és újra figyelmezteti Humalát: ha ígérete ellenére mégis elindul olyan szocialista modell felé, mint ami Kubában vagy Venezuelá ban érvényesül, akkor kíméletlenül fellépnek ellene.
