Sokan megrökönyödtek azon, hogy tiltakozik a cseh kormány szándéka miatt. Mivel indokolja ezt?

Bármilyen bosszúvágy a kommunista diktatúra idején ért meghurcoltatások miatt méltatlan lenne hozzám. Jogállamban pedig nem lehet betiltani olyan pártot, amely a rendszerváltás óta a szabad választásokon, tehát teljesen legálisan rendszerint tíz százalék feletti támogatottságot szerzett. Ennek ellenére ahányszor jobboldali kormány kerül hatalomra nálunk, csaknem annyiszor megpróbálkozik ezzel. Így volt ez nyomban a rendszerváltás után és azóta többször is, de mindig ugyanoda lyukadtak ki, amit az első mondatomban említettem. Mert ez felülírhatatlan elv.

Legújabban viszont több cseh kormánytag és jogi szakértő azzal érvel, hogy a kommunista párt máig nem határolódott el az uralkodásának évtizedeiben elkövetett bűneitől, súlyos törvénytelenségeitől.

Visszamenőleges hatállyal jogállamban büntetni sem lehet. Azt pedig ne a politikusok, hanem a történészek, indokolt esetben pedig az igazságszolgáltatás szervei döntsék el, hogy milyen súlyos bűntetteket követtek el a múltban. Az emberiség elleni és más súlyos törvénytelenségek nem évülnek el. A kollektív bűnösség érvényesítése már nagyon sok tragédiát okozott. Ne a percemberkék kovácsoljanak hát újabb politikai tőkét! Egyébként az meg kimondottan pikáns dolog, hogy a belügyminisztérium illetékesein kívül jelenleg a szélsőjobboldali Munkáspárt (DS) aktivistái gyűjtögetik a szerintük holtbiztos indokokat a betiltáshoz. De szerencsére ebben az ügyben majd a legfelsőbb bíróság dönt, ha a kormány kora ősszel valóban beterjeszti ezt az indítványt, amelynek elkészítésével a belügyminisztert bízták meg. Az elutasító verdikt meggyőződésem szerint nem lehet kétséges.

A betiltást szorgalmazók szerint a kommunisták továbbra sem mondtak le az osztályharcról, amely adott esetben erőszakos cselekedetekbe torkollhat. Valóban?

Ilyesmit csak azok állíthatnak, akik nem olvasták az említett párt alapszabályát, mert abban ez a tétel nem szerepel. Riogatásra viszont alkalmasak ezek a csúsztatások, illetve tudatos hazugságok. Aki ezeket szajkózza, az vagy gyűlölködik, és nem tiszteli az övétől eltérő véleményeket, vagy nem hisz a demokrácia erejében, amely képes szétválasztani az ocsút a búzától, de mindig törvényes eszközökkel és a szólásszabadság korlátozása nélkül. A többszólamúságtól a diktátorok és a gyenge kormányok félnek. A jelenlegi cseh koa líció pedig ilyen, két jobboldali és egy populista párt alkotja.Most éppen azért dobták be a kommunisták betiltását szorgalmazó gumicsontot, mert igyekeznek elterelni a figyelmet erősen vitatható, a szociálisan gyengéket és a középrétegeket sújtó megszorító intézkedéseik társadalmi következményeitől, továbbá a felszínre került korrup ciós ügyeikről. Inkább azon kellene elgondolkodniuk, mi lehet az oka, hogy évente átlagosan öt-hatszáz fiatalember kéri a felvételét a Cseh- és Morvaországi Kommunista Pártba.

Ön szerint miért?

A lényeg alighanem az, hogy a sztálini és más tragikus hordalékok súlyos öröksége ellenére a baloldali értékrend mégsem idejétmúlt eszme. Ebben látja a fogódzót és a reményt a jelenlegi csehországi állapotokkal, vagyis az elburjánzó korrupcióval és a súlyosbodó megélhetési gondokkal szembesülő, de a nyugati jóléti társadalom válsága miatt is csalódott fiatalok nem kis része is.

Néhány napja a prágai felsőház is elfogadta az antikommunista ellenállók egyszeri, százezer koronás (hozzávetőleg egymillió forintos) kárpótlásáról rendelkező törvényt. Élni kíván ezzel a lehetőséggel, ha november 17-én, a cseh bársonyos forradalom évfordulóján hatályba lép?

Határozott nem a válaszom. Kaptam már kárpótlást a jogtalan börtönbüntetésekért, a nyugdíjam is elfogadható. Nincs hát erkölcsi jogom ismét beállni a sorba. Miként a legtöbb antikommunista ellenállónak sem, habár kivételek természetesen akadhatnak, és ilyen esetekben indokolt lehet ez a megkésett kárpótlás. Tartok azonban attól, hogy megoldhatatlan feladattal szembesül a belügyminisztérium bizottsága, amely az antikommunista ellenálló státusának odaítéléséről minden egyes esetben dönt, méghozzá a Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézet levéltári anyagai alapján. Vajon miként ítélik majd meg azokat, akik ellenálló tevékenységük vagy éppen illegális határátlépésük során határőröket, rendőröket öltek meg, és más erőszakos cselekményeket hajtottak végre? A törvényalkotók szerint ezek a cselekmények bizonyos körülmények között indokoltak lehettek, hiszen háborús, egészen pontosan hidegháborús években zajlottak le. Nekem azonban számos ismert eset kapcsán morális kételyeim vannak.

Petr Uhl

Baloldali újságíró, közíró, politikus, emberjogi aktivista 1941. október 8-án született Prágában.

1968 tavaszán megalapította a Forradalmi Fiatalok Mozgalmát, amiért az 1969 áprilisában hatalomra került Husák-rezsim négy évre bebörtönözte.

1977: a csehszlovákiai emberi jogok megsértése miatt tiltakozó Charta ´77 politikai nyilatkozat petíciós bizottságának tagja.

1979: állítólagos felforgató tevékenységéért ötévi, letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után kazánfűtőként dolgozott.

1990: a rendszerváltó Polgári Fórum parlamenti képviselője.

1990–1992: a Csehszlovák Hírügynökség (CSTK) vezérigazgatója.

1991–2001: az ENSZ emberjogi bizottságának tagja.

1998–2001: a cseh kormány emberi jogi biztosa, a Nemzetiségi Tanács elnöke. Máig rendszeresen publikál, elsősorban a Právo című napilapban.