Buszra szállnak a portugál újszegények
A középosztály jelentős része – amely eddig meglehetős kényelemben és biztonságban élt – hirtelen úgy érzi, hogy talajt vesztett. A tönkrement vállalkozások, a bezárt gyárak, a megszűnt munkahelyek és növekvő hitelterhek (nem beszélve a kormány által nemrég bejelentett különadóról és egyéb várható elvonásokról) sokszor megoldhatatlan nehézségek elé állítják ezt a réteget.
– Nem hozzák a gépkocsikat megjavíttatni – panaszkodik az autószerelő műhely tulajdonosa, aki így kénytelen volt felmondani egyik alkalmazottjának. – Ráadásul egyre többen vannak azok is, akik nem jönnek el a már kész járműért, így hiába várok az elvégzett munka díjára – panaszolja.
Elsőként a nem nélkülözhetetlen kiadásokról kénytelenek lemondani a jövedelmük rohamos csökkenését a kiadások megnyirbálásával ellensúlyozni igyekvő középosztálybeliek. Míg azelőtt megengedhették maguknak, hogy rendszeresen étteremben étkezzenek, külföldre utazzanak nyaralni, kocsival járjanak dolgozni, esetleg magániskolába járassák a gyermekeiket, most inkább készételt visznek haza, kénytelen-kelletlen felfedezik a kempingezés örömeit, újból villamosra és buszra szállnak, és gyerekeiket az állami oktatásba irányítják.
A nyár közepén is tele van kiadó lakásokkal, házakkal Portugália turisták által leginkább keresett déli tengerpartja. A tulajdonosok szerint erre még nem volt példa a régióban, ahol az előző szezonokban ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát. Érezhetően csökkent a gépkocsiforgalom is az utakon, és visszaesett a benzinfogyasztás. Az étteremben két pincér lézeng az egyetlen foglalt asztal körül. – Régebben ebédidőben nem lehetett helyet kapni nálunk – emlékszik vissza a tulajdonos, aki aggodalommal tekint a jövő elé, mondván: – Nem tudom, meddig bírjuk fenntartani az üzletet vendég nélkül.
Az üzletek (amelyek a július 15-én kezdődött leértékelésekkel sem tudnak elegendő vevőt becsalni), a vendéglátóhelyek és a különböző szolgáltatások azok, amelyek elsőként szenvedik meg az eddig fizetőképes kereslet drasztikus csökkenését. Így a szolgáltatásokat nyújtó réteg is könnyen a lecsúszók közé kerülhet.
A sarki kávéház már lehúzta a rolót. A forgalom annyira lecsökkent, hogy nem volt miből fizetni a havi 750 eurós bérleti díjat és a számlákat. A kávézót fenntartó fiatal férfi a vele dolgozó feleségével együtt munka nélkül maradt, és mint egyéni vállalkozónak munkanélküli segélyre sincs joga.
Amikor már nincs miből spórolni, a kevésbé fontos szolgáltatásokról is kénytelenek lemondani. – Alig van betegem – mondja a fogorvos –, mostanában csak azok jelentkeznek, akik már nem bírják tovább a fájdalmat. Üres a kis optikai szaküzlet is, amelynek tulajdonosa azt meséli: – Az emberek inkább rosszul látnak, de nem csináltatnak új szemüveget.
Egy, az International Social Survey által végzett nemzetközi felmérés szerint a portugálok 47,9 százaléka sorolja magát az alsó, a középső vagy a felső középosztályba. A 475 eurós minimálbérhez képest a 700 euróból élők már ebbe az osztályba tartozónak érzik magukat. Valójában, mutatnak rá szociológusok, Portugáliában nem alakult ki egy jelentős vásárlóerővel, erős anyagi háttérrel rendelkező középosztály – e réteg válsággal szembeni ellenállóképessége így minimális.
Sokan, hogy a szüleik státuszához képest egy lépcsőfokkal följebb kerüljenek, a válság beköszönte előtt tálcán kínált bankhitelekkel eladósodtak, olyan fogyasztási és élvezeti cikkeket is megvásárolva, amelyekre nem volt szükségük. – Ott áll a plazmatévé – mondja a jelenleg munkanélküli, élelmiszersegélyre szoruló technikus –, de mit csináljak, nem tudom megenni.
Évről évre nő a lakáshitelek törlesztésére képtelenek száma. Vannak, akik hitelt hitelre halmoztak, hogy újabb hitelekből finanszírozzák régebbi adósságaikat. Az adósságspirál miatt egyre több család kért „csődeljárást” maga ellen, fizetésképtelennek mondva magát.
Gazdasági szakemberek ma már elhibázottnak tartják a portugál családok általánossá vált törekvését, hogy hitelből lakást vegyenek, és ezzel nagyobb biztonságban érezzék magukat. Most nemcsak az egyre növekvő hitelterhekkel küszködnek, hanem a mobilitásuk is korlátozott. Munkahelyük elvesztése után a lakás miatt helyhez kötött munkavállalók nem tudnak más régióban elhelyezkedni.
A krízis kezdete óta, az utóbbi három évben 250 ezer munkahely ment veszendőbe, és 113 ezer vállalkozás szűnt meg, míg 94 ezer új alakult. A munkanélküliek száma a tízmilliós országban több mint 630 ezer. A legsúlyosabb helyzetbe azok a családok kerülnek, ahol mindkét kereső egyszerre veszti el állását. Amikor a munkahely elvesztése felhalmozott adóssággal és más családi, személyes problémákkal (mint válás, betegség) párosul, a korábban felső középosztálybeliek is könnyen találhatják magukat a rászorulók között, válnak „újszegénnyé”.
Mint arról egy karitatív szervezet vezetője beszámolt, egy bezárt vállalat volt vezetője először még márkás gépkocsin érkezett, hogy segélyt kérjen. A kocsinak azóta nyoma veszett, a volt igazgató most már gyalog jár az élelmiszersegélyért. Noha minden eddiginél többen töltenek ki totó- és lottószelvényt az immár megduplázott, heti kétszer jelentkező szerencsejátékokon, a többség kilátástalannak látja a helyzetét, és nem vár rövid távon javulást.
