Az alapképlet szerint az Egyesült Államok az élen jár, példát mutat. A világ legnagyobb gazdasága és katonai hatalma sokak számára még mindig az ígéret földje. Egyesek időnként lélekvesztőkön vágnak útnak, hogy itt élhessenek, mások megérkezve egész életükben titkolják a környezetük elől, hogy nincsenek rendben a tartózkodási okmányaik. Amerika egyfelől mindaz, amit Hollywood, a világban domináns angol nyelv, az Apple, a Microsoft, a Facebook megjelenít. Egy budapesti mindezek révén a teljes szabadidejét eltöltheti „Amerikával” – anélkül, hogy átrepülne az óceánon.

Másfelől az USA a megdöbbentő államháztartási lazaság és a belpolitikai bénultság országa – és most épp erre az arcára irányítja rá a figyelmet. Tíz százalék körüli költségvetési hiányt görget maga előtt. (Amikor Magyarország állt így, egyesek a harmadik világot emlegették.) Rehn költségvetési EU-biztos (vagy korábban Almunía) már három százalék felett az orrukra koppintott volna. De az óceán ezen oldalán nincs ilyen külső ellenőrzés, hacsak a Valutaalap hétfői jajkiáltását nem nevezzük annak. – Úgy élnek, mintha nem lenne holnap! – mondta magánbeszélgetésben nemrég egy Washingtonban dolgozó európai uniós diplomata.

Az Egyesült Államok az irdatlan, több mint 14 ezermilliárd dolláros adósságtömegére keres most legalább átmeneti megoldást. 1962 óta hetvennégyszer emelte meg a kongresszus a törvényben rögzített plafont. Hetvenötödszörre vonakodik megtenni: a republikánus többségű képviselőház nem teszi meg ezt a szívességet a jobboldal által 2012-es „leselejtezésre” kijelölt Obamának. A világ leghatalmasabb emberének fő mumusa a kongresszus.

Hetek óta figyeli ország-világ a demokraták és a republikánusok, illetve a Fehér Ház és a kongresszusi vezetés iszapbirkózását – más amúgy sem történik nagyon az amerikai politikában. Mindkét fél tart attól, hogy érzékelhető engedményt tegyen – a demokraták a minimálisnál komolyabb, esetleg a társadalombiztosítást is érintő lefaragások, a republikánusok pedig az adóemelés irányában. Bő egy év múlva itt nemcsak elnökválasztást, hanem kongresszusi választásokat is tartanak – a demokrata pártiak közül sokan inkább a saját széküket féltik, semmint Obama elnökét. A kompromisszumkészséggel a következő napokban még meglephetik a közvéleményt az amerikai politikusok, addig viszont marad az egymásra mutogatás. „Járulékos kárként” vetik oda a republikánusok az amerikai népet (állítja Obama), az elnök ismét biankó csekket akar kitöltetni (mondja Boehner republikánus házelnök.)

Amerika: fordított Görögország. Nem az növeli ugyanis államháztartási gondjait, hogy mennyire gyenge (mint a hellének esetében), hanem az, hogy még mindig túlságosan vonzó. A világ „AAA” (azaz legjobb) besorolású kötvényeinek több mint a fele amerikai. Ha Kína és Japán hirtelen lemondana arról a kétezermilliárd dollárnyi USA-kötvényről, amelyre ráült (nem volt kötelező!), a washingtoni adósságdráma szertefoszlana, az amerikai politikusok mehetnének nyaralni.

„Az egész világ figyel” – mondta hétfő este Obama, aki már nem nagyon látott más eszközt a továbblépésre, mint hogy a tévékamera elé álljon. A tőzsde már most is idegesen reagál, hát még akkor, ha jövő hétre sem születik megoldás, és az USA nem tudja teljesíteni egyes fizetési kötelezettségeit. A következmények beláthatatlanok.

A hajó megy, de viszi a pénzt is