Hétköznap még nem fogy úgy a washingtoni túrótorta, mint négy éve
– Évekig halogattuk a gépkocsivásárlást, most azonban már végképp megbízható jármű után kell néznünk. Elsősorban az ázsiai márkák iránt érdeklődünk – mondja egy családapa, George Shepherd. A Fitzgerald-hálózatnak ebben a szalonjában dél-koreai Hyundaiokat és japán Subarukat lehet kapni.
– Nem mondom, hogy recesszióbiztos üzletág vagyunk, de nem panaszkodom. Úgy látom, hogy az emberek ma az eddiginél nagyobb önbizalommal vágnak bele a vásárlásba, a fogyasztási hitelekbe – állítja Gregory Lewis értékesítési menedzser, aki szerint az ázsiai autók ázsiója jobb az amerikaiakénál, ezért az ő cégük nem is igazán került mélypontra. Az autóeladási adatok sokszor csalókák, hiszen relatívak: júniusban például a General Motors 10,5, míg a detroiti kistestvér Chrysler egyenesen 30 százalékkal növelte eladásait, ám az imponáló mutatók a drámaian alacsony 2010. közepiekhez viszonyítva értendők.
Visszatérő vendégekről és vásárlókról, az elmúlt években tapasztaltnál biztatóbb fogyasztásról számolnak be a kereskedők a szomszédos White Flint bevásárlóközpontban.
– Korábban sokszor inkább javításra hoztak csak be a vevők régi darabokat, ma vásárolnak is. Ez elkerülhetetlen: nem lehet esküvőt, eljegyzést a végtelenségig halogatni –mondja Catherine Khoury a Khoury Bros. ékszerészüzletben, ahol bőven ezer dollár (187 ezer forint) felett kóstálnak a mutatósabb ékességek, a márkás svájci órák.
Ariana, a névadó túrótortáiról híres Cheesecake Factory étterem felszolgálónője pedig – aki hat éve dolgozik itt – arról számol be: a forgalom már-már olyan a lassabb hétköznapokon (azaz hétfőtől csütörtökig) is, mint négy éve, a gazdasági válság 2008-as kirobbanása előtt volt. – Hétvégenként eddig sem volt gondja a Cheesecake-nek – állítja.
Rockville, az egyik jómódú, Washingtonnal szomszédos megye székhelyeként nem panaszkodhat –ahogy a főváros tágabb környéke sem –, de országosan és szektoronként is egyenetlen a recesszióból való kilábalás üteme. A bruttó hazai termék mindössze 1,9 százalékkal bővült az első negyedévben Amerikában (és ezt prognosztizálják a másodikra is), miközben az állástalanok tizenötmilliós seregének csaknem harmada legalább egy éve nem talál munkát. Leépítenek a nagyvállalatok, mint a Lockheed Martin vagy a Cisco, a minap pedig tönkrement több száz üzletével együtt a Borders, az USA egyik vezető könyváruházlánca. Az utolsóként közölt adatsor szerint (júniusban) mindössze 18 ezer álláskeresőt vettek fel a munkaerőpiacról az amerikai cégek.
– Miközben a pénzügyi szektor helyrerázódott, a reálgazdaság kétségkívül tovább küszködik a válsággal. Amerikát magas munkanélküliség és alacsony növekedési ütem sújtja – mondja kérdésemre Willi Semmler, a New York-i New School Egyetem közgazdászprofesszora. Úgy véli: Barack Obama elnököt a 2012-es elnökválasztási kampányban hátrányosabban érinti majd a kínosan és tartósan kilenc százalék körüli munkanélküliségi ráta, mint az ezekben a hetekben csúcsosodó –Semmler szavaival – „politikai színház” az amerikai szövetségi adósságplafon megemeléséről. Ennek elmaradása csődbe viheti az Egyesült Államokat, és bedöntheti a pénzpiacokat, de a szakember arra számít: találnak majd egy áthidaló megoldást a 14 ezermilliárd dollárt is meghaladó adósságtömeg ügyében.
