Cameron és Merkel a kínaiak nyomában
Ruanda és Szudán tehát kiesett a programból, ám Nigéria és Dél-Afrika, a kontinens két vezető gazdasági hatalma nem kell hogy nélkülözze a brit kormányfőt, aki legalább 25 üzleti vezetővel érkezik mindkét országba. Cameron az üzletet tartja elsődlegesnek, és ezt a dél-afrikai napilapban, a Business Dayben tegnap közzétett cikkében is kifejtette. A brit miniszterelnök szerint a segély helyett a szabad kereskedelem fogja kiemelni a fekete kontinenst a szegénységből. „Egy afrikai szabad kereskedelmi térség a kontinens GDP-jét évi 62 milliárd dollárral növelné. Ez húszmilliárddal több, mint amit a világ segélyként ad a szubszaharai Afrikának” – írja Cameron. Rámutat: az afrikai országok kereskedelmének csupán 12 százalékát adják az egymással kötött üzletek. Cikkében közölte: támogat minden, a szabad kereskedelmi térség létrehozására tett lépést, és 2015-ig London 160 millió fontot költ majd ennek elősegítésére, például egyes határátkelőhelyeken a várakozási idő csökkentésére. Üdvözölte és támogatásáról biztosította azt a kezdeményezést is, amely múlt hónapban született Dél-Afrikában. A csúcstalálkozón 26 afrikai ország egyezett meg arról, hogy szabad kereskedelmi zónát hoz létre három éven belül.
Kritikusai szerint Cameron utazása azonban nem más, mint futás Kína után: a dél-ázsiai óriás ugyanis egyre erőteljesebben jelen van Afrikában, és a nyersanyagokért cserébe hatalmas infrastruktúra-fejlesztéseket hajt végre. A brit Guardian emlékeztet: a miniszterelnök által is meglátogatott Dél-Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere Kína.
Hasonlóan értékelik a csupán egy héttel Cameron előtt Afrikába látogató Angela Merkel útját is: mindkét egykori gyarmattartó azért tért vissza, hogy ne hagyja: Kína az összes üzleti lehetőséget elhalássza előlük az egyre gyorsabban fejlődő kontinensen. A német kancellár a múlt héten Kenyában, Angolában és Nigériában járt, és valóban: az ő célja sem volt más, mint a válságban drasztikusan visszaesett kereskedelmi kapcsolatok felélesztése. Angola és Nigéria pedig mint egyre jelentősebb olajhatalmak sem maradhattak ki az úti célok közül.
A kenyai (villám)látogatás talán fontosabb volt az afrikai országnak, mint Németországnak: a 2007-es választások után kitört vérengzés óta egy nyugati nagyhatalom vezetője sem járt ott. Emlékezetes, hogy még Barack Obama sem ejtette útba afrikai turnéján – annak ellenére, hogy az amerikai elnök édesapja ott született. Merkel is hangsúlyozta: az igazságszolgáltatás reformra szorul, és erőteljesebben kell harcolni a korrupció ellen. Nigériában és Angolában az energetika volt a fő téma, ám ez utóbbi országban Merkel egyik lépése sok kritikát kapott. Védelmi kérdésekben ígért együttműködést Angolában, köztük hat-nyolc, a part menti térségek védelmére alkalmas hajót. Ellenzéke Berlinben azonnal támadásba lendült: felidézték az egy héttel korábban botrányt kiváltó hírt, miszerint Berlin harckocsikat adott el Szaúd-Arábiának.
Két nagykövetség a Szaharától délre
Ahogy a magyar konzervek és autóbuszok eltűntek a fekete-afrikai országokból, úgy fogytak el a magyar külképviseletek is a több mint 900 millió lakosú szubszaharai régióban. Magyarországnak saját nagykövetsége a hatalmas térségben ma már csak Kenyában és Dél-Afrikában van. A több ezer egykori ösztöndíjast is felölelő kapcsolatrendszerrel az elmúlt két évtizedben a budapesti politika nem túl sokat törődött. Most – az ENSZ BT nem állandó tagságáért folytatott kampányban – elindult egy nyitás, kérdés, mire lesz ele gendő. (D. A.).
