Turizmus az építőtelepen
A Román Nemzeti Bank déli oldalánál jókora üveglap előtt állunk. Alatta téglafalmaradványok,Bukarest legnagyobb fogadójának romjai abból az időből, amikor a későbbi román főváros határai nagyjából megegyeztek a mai „régi központéval”. A katolikus kolostorokat idéző építmény az 1838-as földrengésben össze dőlt, és helyére húzták fel az 1880-ban létrehozott jegybankot. A rom az egyetlen turisztikai látványosság a régi központban, amelyik befejezettnek tekinthető. Pár lépéssel odébb a sarkon kétemeletes, mutatós ház áll, de a mellette lévő ingatlan ablakkeretei üresen tátongnak, az erkélyekből jobbára csak a vasszerkezet maradt a helyén. Hasonló „párost” sokat látni errefelé.
A felújítási munkálatok 2003-ban kezdődtek el. Úgy tervezték, 2006-ra lezárul a projekt, de többszöri szerződésbontás után fél tucat utcát rehabilitáltak, a főutcának számító Lipscanit sem sikerült teljesen befejezni. (Ideérkeztek hajdanán Lipcséből a málhás szekerek.) Szépen felújított házak és málló vakolatú, helyenként közveszélyes épületek váltogatják egymást mindenfelé.
A XX. század elején még ez volt Bukarest legelőkelőbb negyede –mesterek, kereskedők lakták, az utcákat a céhekről nevezték el. Valamivel korábban pedig ezen a nem egészen 60 hektáron terült el a későbbi, két világháború közötti „kis Párizs”. Abból a korból csupán a Manuk fogadó maradt fenn, az egykori déli városhatárnál.
Manukot 1806-ban nevezte ki moldvai bégnek a szultán, ám a török–orosz háború miatt soha nem jutott el Jászvásárba (Iasi). Bukarestben telepedett le, ahol megépítette az ötszáz ember elszállásolására alkalmas fogadót. Az erődítményszerű építmény déli oldala a Dambovita folyóra néz, és a mai Unirii térre.
A teret átszelő sugárutat 1984-ben adták át, a Szocializmus győzelme nevet kapta. A diktátor Nicolae Ceau sescu szeme előtt a Champs-Élysées lebegett, de létezett egy másik szándék is: el akarta tüntetni a bukaresti polgárság utolsó nyomait is. Az öt kilométer hosszú Szocializmus győzelme méreteiben több is a Champs-Élysées-nél, de az utat övező sétányok padjait jobbára csak az erózió koptatja, az utolsó fagylaltozó a sugárút tér felőli végé ben több éve bezárt. A bukarestiek nem akartak odaszokni…
Viszont a diktátor álmának másik fele kis híján teljesült: a régi központban az egykori kereskedők és mesterek házai lepusztultak, egy részük menthetetlenül. Az ötvenes-hatvanas években vidékről betelepített „új” lakóknak – a legjobb esetben munkásoknak – nem volt sem pénzük, sem hajlandóságuk vagy tudásuk, hogy a patinás épületeket karbantartsák. A rendszerváltás után a rendezetlen tulajdonviszonyok is késleltették a helyreállítást.
Több utcában ma is zajlik a közművezetékek cseréje. A kövezetet felszedték, méternyire leástak, csak a járdák maradtak a helyükön kétoldalt, a kereszteződésekben aládúcolt fapallók jelentik a gyalogátkelőt. Az egyik erkélyen fa ágaskodik, a földszinten elegáns lokálok nyitott ajtóval, ablakokkal. Odébb vendégekkel teli teraszt találunk, az asztaloktól pár lépésnyire élénkpiros, nagy átmérőjű lefolyócsövek meredeznek high-tech aknavetőként. Egy söröző vendégekkel teli asztal a szomszédos ház roskadozó erkélye alá szorult. Odafent idős férfi unatkozik a karzatra könyökölve, a balkon alját itt-ott kartonnal javította ki. Nem messze innen jú nius közepén egy leomló erkély tönkretette az egyik söröző napernyőjét. Szerencsére éppen esett az eső, a terasz üresen állt.
Amikor június végén román fordításban bemutatták Jan Gehl Élet házak között című könyvét, az újságírók kifaggatták a világhírű dán építészt: hogyan lehetne élhetővé varázsolni Bukarestet? Gehl, aki több világváros – köztük Koppenhága, Melbourne –átrendezését inspirálta, egyszerű receptet „írt fel”: ha a hatóságok megteremtik a feltételeket, az emberek belakják a várost. Mint annyi minden, Bukarestre ez sem érvényes. A régi központ a legkevésbé sem otthonos, mégis belakják. A kocsmák éves forgalma itt meghaladja a 150 millió eurót. A hihetetlennek tűnő számot Daniel Mischie, a régi központbeli cégek egyesületének elnöke segít értelmezni: hétköznaponként hatvanezren, szombaton és vasárnap százezren látogatják a lokálokat Bukarest régi központjában.
