A spanyol El País által feltárt homályos meggazdagodás tovább növelheti a katolikus egyházzal szembeni fenntartásokat az ibériai országban. Az utóbbi hónapokban nagy vihart kavart az is, hogy a hetvenes-nyolcvanas években apácák és egyházi kórházak segítségével loptak és adtak el újszülötteket, az anyáknak pedig azt mondták: a babák halva születtek.

Az ingatlanügy legalább csak a zsebeket érinti. Több spanyol település nemrég döbbent csak rá, hogy az, amit eddig köztulajdonnak hittek, és aminek felújításra közpénzt költöttek, már rég nem az övék: az egyház, sőt, a helyi püspök vagy a pap saját nevén, saját tulajdonaként van regisztrálva. A klérus olyan ingatlanokra vadászott, amelyek nem voltak hivatalosan bejegyezve: ilyen volt a templomok többsége, de sok olyan épület vagy telek is, amelynek tulajdonosai az évek során eltűntek, meghaltak. A közhiedelem úgy vélte, hogy ezek köztulajdonban vannak, természetesen az egyház kezelésében és vallásgyakorlás céljára szolgálnak. De a püspökök úgy gondolhatták, biztos, ami biztos, legyen papírjuk arról, hogy a templomok az övék. Egy 1998-as törvény pedig furcsa módon szinte közjegyzői jogokkal ruházta fel őket: így szabályos tulajdoni lapokat állíthattak ki az „új szerzeményekről”, anélkül, hogy a spanyol önkormányzatok értesülhettek volna a tulajdonváltásról.

Ezek most futhatnak a pénzük után. A navarrai székesegyházat például az állam 15 millió euróért újíttatta fel, aztán az egyháziak bejelentették: az épület már az ő tulajdonuk. 2006-tól belépődíjat szednek, és minden benti rendezvényért külön pénzt kérnek. De másutt az is előfordult, hogy az önkormányzat fizette az áramot, a vizet, majd egyszer csak szembesültek vele, hogy a templom és a paplak rég nem az övék. Ahol pedig épp lebontottak egy templomot, az egyház rögtön bejelentkezett a telekért, majd borsos áron továbbadta az államnak. Nem vallásgyakorlás, hanem üzlet áll a regisztrációs roham mögött – állítják szakértők. Az egyház eladni vagy kiadni szeretné az ingatlanokat. A navarrai püspökség erről hallani sem akar: „Csak azt regisztráltuk, ami valójában mindig is a miénk volt” – állítják közleményükben.

Rablás, kizsákmányolás – hangzanak a vádak a felháborodott polgárok részéről, de a jogi szakértők egy része is alkotmányellenesnek minősíti az ingatlanszerzést. A gyakorlat állítólag egész Spanyolországra jellemző, és csak akkor lehetne változtatni rajta, ha a politikai pártok összefognának. Erre azonban kevés az esély: az ellenzéki konzervatívoknak viszont aligha állna ez érdekükben, elvégre saját választói bázisukat gyengítenék. A szocialisták pedig nem szeretnének újabb konfliktust provokálni az egyházzal, amellyel már amúgy is feszült a viszony az abortusztörvény liberalizálása miatt.