A Flandria függetlenségét zászlajára tűzőÚj Flamand Szövetség (NVA) vezére, a tavaly júniusi választások győztese, Bart De Wever ugyanis nemet mondott a kormányalakítással megbízott vallon szocialista Elio Di Rupo 110 oldalas, a francia ajkúak részéről számos engedményt tartalmazó államreformtervére. Di Rupo péntek este visszaadta megbízatását az uralkodónak. A király most töpreng.

– Belgiumnak nincs értelme, halott ügy – kesergett pénteken a francia nyelvű Le Soir. A flamand De Standaard viszont azt írta: De Wever megmutatta minden flamandnak, hogy ő az igazodási pont azok számára, akik vállalkoznak, dolgoznak, megtakarítanak és adót fizetnek.

A belga pártok zöme ugyanakkor viszonylag jól fogadta Di Rupo elemzését, s ha fenntartásokkal is, de vitaalapnak nyilvánította azt. Ám De Wever elutasítása után áttekinthetetlen helyzet alakult ki. Egyre többen említik, hogy új választásokat kellene kiírni, de a felmérések azt jelzik, hogy a tavalyi eredmények alakulnának ki, tehát a patthelyzeten nem segítene az újabb parlamenti erőpróba. Ráadásul a törvényhozás feloszlatása is nagy kockázattal járna, pláne a nyár elején, hiszen a hitelminősítők árgus szemekkel lesik a belga belpolitika alakulását. Ha azt látnák, hogy a költségvetési hiány és a pénzügyi válságban újra megugrott, a nemzeti össztermék száz százaléka körül mozgó államadósság csökkentéséről a politikai elit képtelen megállapodni, akkor leértékelnék az ország hitelképességét. Ez pedig zsebre megy. S az ilyesmit itt nagyon nem szeretik.

Az ügyvezető kormány az utóbbi bő egy évben ügyesen lavírozott az egyezkedő pártok kaotikus közegében, s az idei büdzsét a piacokat viszonylag megnyugtató módon tető alá hozta. De lassan gondolni kellene 2012-re is. Ha nem írják ki a választásokat, akkor meddig lehet még húzni a több mint egy éve folyó alkudozást? Elvileg elképzelhető, hogy a király Di Rupót erőfeszítéseinek folytatására sarkallja.

Belga elemzők szerint nem kizárt, hogy De Wevert kéri fel, akinek most színt kéne vallania, nem elégedhetne meg a nemekkel. A flamand oldalon a liberális Alexander De Croo szerint De Wevert ki kellene hagyni a tárgyalásokból. A 150 tagú képviselőházban az NVA a győzelmével is csupán 27 mandátumhoz jutott, csak eggyel többhöz, mint a vallon szocialisták. Elvileg össze lehetne hozni a többséget De Wever nélkül is, aki azonban változatlanul nagyon népszerű az északi országrészben, s a flamand kereszténydemokraták emiatt a hét végén azt mondták, hogy Di Rupo dolgozatát át kellene írni, jelenlegi formájában nem képezheti tárgyalások alapját. S nem nyilatkoztak arról, belemennének-e egy olyan koalícióba, amelynek De Wever nem tagja.

A vallon szocialista politikus azonban úgy érzi, elment, ameddig lehetett. Jóval nagyobb önállóságot adna a régióknak, ahogy a flamandok követelik, de azért Belgiumnak nem csak a látszatát őrizné meg. Regionalizálná például az egészségügyi ellátást és a munkanélküli-segélyezés ellenőrzését, adminisztrációját, de a társadalombiztosítást a szövetségi keretekben tartaná. Hozzányúlna a Brüsszelt és környékét magában foglaló, de vegyes választókörzethez is, ténylegesen megosztaná a területet a flamand és a francia nyelvűek között. S azt a hat települést, ahol a francia ajkúak a flamand részen saját nyelvükön is intézhetnek bizonyos ügyeket, külön kantonba szervezné, amelynek lakói a brüsszeli francia listákra is szavazhatnak. Erre meg a vallonok mondják, hogy viszont a többi huszonkilenc flamand településen élő francia ajkúak elvesztenék minden szavazati jogukat, azaz csak flamand pártokra voksolhatnának.

Az NVA által most elvetett nagy terv 2015-re egyensúlyba hozná a szövetségi büdzsét, kiadáscsökkentések és bevételnövelések – például a tőkejövedelmek nagyobb adóztatása – révén, ami kedvező üzenet lehetett volna a piacok számára.