Bébiétellel kezdődik a romaintegráció
GALÉRIA - Kőműves Anita helyszíni képeit bármelyik fotóra kattintva elérheti!
A Fakulteta telepen álló egészség- és szociális központ munkatársai szerint azonban Emilia sikertörténet: kiskamasz kora óta jár a különböző foglalkozásokra, és talán ennek köszönhetően 18 éves koráig várt a házassággal, és most két gyermeket nevel.
– Az az átlagos, hogy a lányok 13-14 éves korukban férjhez mennek, ráadásul nem is hivatalosan, csak éppen megtartják az egyhetes lakodalmat. Új és üdvözlendő jelenség, hogy a férfiakmostanábanmár a nevüket adják a gyerekeknek, és van család, ahol akár húszéves korukig várnak a házasodással – mondja Jelena Kabakcsieva, a központot működtető alapítvány elnöke. Ám ez utóbbi valóban ritka: a teremben ül még a 16 éves Marszela, aki ölében tartja gyermekét. Két éve ment férjhez; a foglalkozásra azért jött el, mert nem akar több gyereket,mert „nagyon nehéz az egész”. A 25 éves Nadja kezében negyedik gyermeke; csupán 13 éves volt az első születésekor. Mindhármuknak ugyanaz az álma: külföldre menni, ahol jobb életet biztosíthatnak a gyerekeiknek. – A havi 35 levás (kb. 5000 forintos) segélyből nem lehet etetni a gyerekeket – mondja Emilia. Hogy hová mennének? Ezen sokáig gondolkodnak, majd bizonytalanul válaszolják: Németországba.
A harmincezer fős, Szófia területén elhelyezkedő romatelepen álló egészségügyi központ 2002-ben kezdte meg működését, megnyitásában segédkezett a bolgár egészségügyi minisztérium, a kisebbségi ügyekért felelős nemzeti bizottság, a szófiai önkormányzat és a megye is, de külföldi támogatást is kaptak. A modell olyan sikeres, hogy azóta tíz másik bolgár városban is létesült ilyen központ. Lényege, hogy a gyermek születésétől fogva segíteni próbál a romák beilleszkedésében: a várandós anyáknak egészségügyi, higiéniai és gyermekgondozási ismereteket oktatnak.
A gyerekek 10 hónapos korától jelképes összegért bébiételt kapnak: ezzel sok, a közösségben gyakori hiánybetegséget és fejlődési rendellenességet előznek meg, mert az anyák nagy része itt hall először arról, hogy milyen tápanyagokra van szüksége a kicsiknek. Az ételért rendszeresen el kell járni, az önkormányzatnál pedig igazolni kell, hogy jogosultak a támogatásra. A papírmunkában segítenek a központ munkatársai, ám „ezzel is megtanulják, hogy vannak szociális juttatások, hogy azokra pályázni kell, és nagyobb magabiztossággal fordulnak ezután a hivatalokhoz”, mondja az alapítvány vezetője. Tankonyha is van, ahol egészséges ételek elkészítését lehet megtanulni.
Háromtól hatéves korig napi három órában iskola-előkészítő foglalkozásokat tartanak, ezzel is megakadályozva, hogy hiányos ismereteik vagy fejlődésükmiatt a gyerekek később kibukjanak az oktatási rendszerből. Kutatások bizonyították ugyanis, hogy az iskola előtt kötelező egy év óvoda nem elég ahhoz, hogy a telepen felnövő gyerekek leküzdjék a hátrányaikat. (Sokan például még bolgárul is alig beszélnek, amikor iskolába kerülnek.) – Az óvodaprogram azért lett sikeres, mert illeszkedik a roma anyaszerephez, amelynek fontos része, hogy ők nevelik a gyerekeket otthon. A napi három óra azonban nem sok, ennyi időre elengedik őket. Van, hogy az anyuka itt várja meg a gyereket, addig valamilyen foglalkozáson, képzésen vesz részt – magyarázza Kabakcsieva. A gyerekek reggelit is kapnak a foglalkozások előtt, és ha szükséges, a gondozók maguk sétálnak el a gyerekekért, és kísérik őket a központba.
A kiskamaszoknak életviteli tanácsadást és szexuális felvilágosítást tartanak, és sokat beszélgetnek velük a férfi- és női szerepekről, az egyenjogúság kérdéseiről. Már a legelső, 2000-ben indított csoport eredményei meglepték a munkatársakat: a 12–14 éves gyerekek a tanfolyam után nagyobb tervekkel vágtak neki az iskolának, szakmát akartak szerezni, így a központban délutáni foglalkozásokat, korrepetálást szerveztek nekik. Sokuk leérettségizett, dolgozik, és mára példaképként tartják számon őket.
A központ kívülről nem több, mint néhány fehérre festett lakókonténer, ám nagyon fontos, hogy gyalog is elérhető, azaz a Fakulteta negyed közepén áll, és mindenben igazodik a közösség igényeihez. A foglalkozásokat például akkor tartják meg, amikor az adott csoport tagjai ráérnek. A legnagyobb kihívás Kabakcsieva szerint az emberek bizalmának megszerzése volt. Eleinte gyanakodva fogadták őket, ám ma már szívesen fordulnak hozzájuk bármilyen gonddal. Az itt dolgozó szociális munkások segítenek kitölteni a segélyek igényléséhez szükséges űrlapokat, vagy elmondják, mikor kell oltásra vinni a gyerekeket. Az egészség- és szociális központ kutatásokat is végez a romák helyzetéről, eredményeiket szakfolyóiratokban publikálják.
Néhány munkatárs a telepet járja, és igyekszik felderíteni, melyik családban áll fenn a veszélye annak, hogy a szűkös anyagi körülmények miatt egy gyereket állami gondozásba adnak, és megpróbál segíteni, hogy megakadályozza azt. Bulgáriában naponta két gyereket adnak állami gondozásba, idézi fel az adatot Zormitsza Sztoicskova. Most is van egy kliense, aki negyedik gyermekével várandós, és máris közölte: nem fogja hazavinni a kórházból. – Ha az egyik vagy mindkét szülő munkanélküli lesz, ha egyedülálló az anya, vagy már a sokadik gyermek születik, akkor egyre nagyobb a veszély, hogy az egyiküket intézetbe adják – mondja a szociális munkás, aki egyébként szintén roma.
A központ programjának nagyon fontos része, hogy munkatársainak nagy hányada cigány legyen, és így is közelebb kerüljön a negyed lakóihoz. A központ Bulgáriában sikernek számít, ám az öröm nem lehet teljes, ha valaki körbenéz a Fakulteta utcáin. A telep nagy része ma is olyan képet mutat, hogy nehéz elhinni, hogy az Európai Unió egyik fővárosában járunk: aszfalt, elektromosság, vízvezeték és csatorna nincs, összevissza épült aprócska téglakunyhókban laknak az emberek, a higiénia legalapvetőbb szabályait sem betartva. Az utcán gyerekcsoportok szaladgálnak, az autók között szamár húzta kordék tűnnek fel.
A körülmények sokszor a szociális központmunkatársait ismegviselik. Annamár közel tíz éve dolgozik itt, ám nem fest pozitív képet a helyzetről. – Vannak sikertörténetek, de több a szomorú, mint a vidám eset. Néha egy a terepen töltött nap után hazamegyek, és órákig nem térek magamhoz attól, amit láttam, hogy milyen körülmények között élnek, milyen szegénységben és koszban – mondja a fiatal nő.
Egy-két utca a telep szélén valamivel fejlettebb: itt téglaházak állnak, az öntudatos lakók meg is állítják az arra sétáló újságírókat, figyelmeztetve őket, hogy ne csak a szegénységet mutassák meg, hanem azt is, aki dolgozik, és rendes háza van. A takarítónőként elhelyezkedett Azsia Jordanova – többekhez hasonlóan – azonnal a diszkriminációra kezd panaszkodni: a romák származásuk miatt nem kapnak állást, a szakmát szerzett fiának is ezért kellett külföldre mennie dolgozni. Szinte mindenki külföldre vágyik a Fakultetában, tudják ezt jól azok a nyugat-európai államok is, amelyek nem örülnének, ha Bulgária is hamarosan a schengeni övezet tagja lenne.
A rendezett utca azonban ritkaság: a becslések szerint akár egymillió főt is elérő bolgár roma közösség nagy része a Fakultetához hasonló, mindenféle infrastruktúrát nélkülöző telepeken, zárt közösségekben lakik. A fejlesztések legfőbb akadálya, hogy a viskók engedélyek és szabályozás nélkül, önkormányzati telkeken épülnek, ezért lehetetlen a csatornázás vagy bármilyen fejlesztés. Rendezési terv nélkül még uniós forrásokra sem lehet pályázni. A romák 64 százaléka él a szegénységi küszöb alatt (a bolgároknak 9 százaléka); négyszázezren élnek nagyvárosi gettókban, ahol máshol már ritka betegségek máig pusztítanak. A romák körülbelül 12–20 százaléka analfabéta, a gyerekek nagy része szegregált iskolába jár, és a telepi gyermekkor következtében bolgárul is rosszul beszél. – Százból hetven roma gyermek az általános iskolát sem fejezi be, középiskolába csupán néhány százalékuk jár. – Az iskolába kerülő gyerekek egyötöde roma – mondja Kabakcsieva. Hozzáteszi: ők a jövő munkaereje Bulgáriában, az országnak elemi érdeke, hogy jól képzettek legyenek.
Szófia, 2011. június–július
EU-pénzek integrációra
A romák felemelése a szociális és politikai szempontok mellett a gazdaságnak is érdeke – hangsúlyozták a június végi, Szófiában rendezett találkozón az Európai Bizottság képviselői is, köztük Andor László. A foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős uniós biztos sajtótájékoztatóján elmondta: minden ötödik, Bulgáriában a munkaerőpiacra belépő felnőtt roma, így jelentős gazdasági és politikai előnyökkel is járna, ha a kormány lépéseket tenne a romák helyzetének megsegítésére. A június 20–22. között megrendezett konferencia célja az volt, hogy előmozdítsa a romák felzárkóztatására lehívható EU-pénzek felhasználását, illetve, hogy egyáltalán felhívják a figyelmet arra, hogy rendelkezésre állnak ilyen források, ugyanis azokból csupán néhány százalékot használt fel Bulgária, pedig már közeleg a 2007–2013-as költségvetési időszak vége. A találkozó egyébként egy sorozat része: rendeztek már ilyet Szlovákiában, Magyarországon és tavaly ősszel Szófiában is. (K. A.)
