Hillary Clinton levélben köszönte meg Magyarországnak
A valóban ritka megtiszteltetés Marton Bélát, Tripoliban akkreditált misszióvezetőnket érte: Hillary Clinton személyre szóló levélben mondott neki köszönetet az amerikai újságírók kiszabadításáért. Az eset még májusban történt. A líbiai kormány képviselője személyesen adta át a Tripoliban akkreditált magyar nagykövetnek az akkor már hetek óta fogva tartott két amerikai, egy brit és egy spanyol állampolgárságú újságírót. S érkeztek sorra a köszönetek: Clinton mellett Pierre Vimont, az EU külügyi szolgálatának főtitkára fejezte ki elismerését a magyar nagykövetnek, és köszönte Greg Dorey budapesti brit nagykövet is.
Az EU-tagállamok líbiai diplomáciai képviseletét egyedül – illetve beosztott munkatársával együtt – ellátó magyar misszióvezető ekkor már rutinos embermentőnek számított. Noha a hazai sajtónyilvánosságot elorozták tőle – a magyarok líbiai kimenekítésének hőseként a Terrorelhárítási Központ (TEK) önmagát jelölte meg –, nehéz elképzelni, hogy tíz ország 96 állampolgárát egy háborúban álló országból helyismeret, háttér-információk, helyi kapcsolatok, bravúros szervezőmunka nélkül ki lehetett volna menekíteni.
A NATO április 30-i légi csapása óta az Európai Unió – és tágabb értelemben a nyugati világ – államai közül egyedül az EU soros elnöki tisztét betöltő Magyarországnak maradt diplomáciai képviselete Líbiában. A meglehetősen ritka lépésre nem csupán a NATO-bombázások miatt került sor, hanem elővigyázatosságból: akkoriban a feldühödött líbiai tömeg nem egy alkalommal támadott meg nyugat-európai nagykövetségeket, illetve kiküldötteket. Ilyen körülmények között kellett dolgoznia a két magyar diplomatának – Marton Béla nagykövetnek és Galli László konzulnak –, ha kellett, menteni az embereket, információkkal ellátni a brüsszeli szervezetet, és olykor lelki segítségnyújtást adni a líbiai feleségként ott élő, családjukat elhagyni nem akaró magyar állampolgároknak. S mindezt – mint a Népszabadságnak adott interjújában a nagykövet korábban elmondta – állandó fenyegetettség, bombázások, rossz közbiztonság, krónikus üzemanyaghiány közepette.
Aligha meglepő, hogy a körülmények figyelembevételével és diplomatáink magas szintű munkájának elismeréseként Catherine Ashton, az EU külügyi főképviselője jelezte: szeretné, ha az unió tagállamainak képviseletét a következő fél évben is Magyarország látná el Líbiában. A főképviselő elismerően szólt a Tripoliban szolgálatot teljesítő magyarok szorosan vett diplomáciai munkájáról (a közel-keleti és észak-afrikai országokban megindult politikai átalakulások figyelemmel kíséréséről) és az EU civil válságkezelő mechanizmusának működtetéséről, az uniós állampolgárok kimenekítéséről Líbiából. A jutalom nem marad el: a magyar diplomaták a háborúban maradhatnak.
Messze még a vég
– Még messze vagyunk a megegyezéstől, egyelőre a tárgyalások megkezdése is eredmény – jelentette ki Ban Ki Mun Genfben. Az ENSZ főtitkára megismételte: a civilek megsegítése érdekében mielőbb szükség van a tűzszünetre. Közben a felkelők egymással is tárgyalnak Kairóban, a polgárháború elkerüléséről. A hírek szerint Kadhafi fia, Szaif tanácsadója is Egyiptomba érkezett.
A mielőbbi megállapodást a NATO is sürgetné. A három hónapja tartó katonai beavatkozás elhúzódásával egyre nő az ellentét a tagok között. Silvio Berlusconi olasz kormányfő kijelentette: ő mindig ellenezte a Párizs és London sürgette beavatkozást, de parlamentje döntése megkötötte a kezét. (Ny. G.)
