De nem csak helybe liek jöttek. A rendfenntartók által előállított tüntetők között volt modenai, padovai, bolognai, sőt francia, spanyol, osztrák és német is. Szinte valamennyien szélsőséges mozgalmakhoz, anarchista, lázadó szervezetekhez tartozók, rendőri megfigyelés alatt állók.

Lett is olyan ribillió, amilyet még nem látott a máskor csöndes Susa völgye. Repültek a kövek, a Molotov-koktélok, suhogtak a gumibotok, csattogtak az embermagasságban kilőtt gumilövedékek. Miközben az építkezés helyszíne, a Torinót Lyonnal összekötő szuperexpressz, a TGV olaszországi kiindulópontja többször is gazdát cserélt a tüntetők és a rendfenntartók között.

Megszokhatták volna az emberek a vasúti alagút építésének gondolatát, hiszen a tervet éppen tíz évvel ezelőtt írta alá az olasz és a francia kormány. Az Európai Unió által is forszírozott és pénzügyileg is támogatott építkezés 15 milliárd eurós költségvetéssel számolt, s az Olasz-Alpokban – a tereprendezés, a munkálatok előkészítése után – jú nius 30-án kellett volna kezdődnie a fúrásnak.

Már ha nem jön közbe a tiltakozó tömeg, amely – a többség legalábbis, amely nem a balhé kedvéért jött Val di Susába – a természeti környezetet félti a hatalmas beruházástól. No meg arra akarja felhívni a közvélemény figyelmét, hogy Itáliában az Alpok-alagút fúrásához hasonló projektek csak addig fontosak, amíg az átutalások meg nem érkeznek a megrendelő államtól vagy az Európai Uniótól. Ki ne emlékezne az olasz csizmát Szicília szigetével összekötni hivatott függőhídra, amelyet legalább három ízben rendelt meg az állam, de mindmáig nem készült el? A pénznek viszont mindannyiszor nyoma veszett.

Az Európai Unió természetesen ismeri ezeknek a soha el nem készült beruházásoknak a történetét. Ezért is kötötte az első, 672 millió eurós támogató részlet átutalását a munkálatok június 30-i elkezdéséhez. Amit a tiltakozások lehetetlenné tettek. Kisiklik tehát a Torino–Lyon szuperexpressz terve? Még nincs minden veszve – érvelnek az érintettek, s bizakodó Siim Kallas, az EU közlekedési biztosa is. Rómában éppen most kezdődik az az olasz–francia kormányközi konferencia, amelyen várhatóan megújítják a tíz évvel ezelőtt kötött megállapodást, s meghatározzák a nagyszabású beruházás költségvetését is. Merthogy a 15 milliárdot tíz évvel ezelőtti árakon számolták ki.

Az olasz sajtó szkeptikus. A politikai pártokat vádolja, amelyek rossz lelkiismerettel, tétován állnak az ügyhöz. A magas szintű tárgyalásokon támogatják a Torino és Lyon közötti menetidőt felére csökkentő TGV megépítésének tervét, miközben helyi aktivistáik szervezik a beruházást kisiklatni próbáló tüntetéseket. A média azt is jellemzően itáliai képmutatásnak tartja, ahogy a pártok menekülni próbálnak a politikai felelősség elől. Kormánypárt és ellenzék gyanús egyetértésben támogatja ugyanis az egyetlen lehetségesnek mondott megoldást: azt, hogy az építkezés helyszínét, a Susa völgyét nyilvánítsák katonai területté. S onnantól az építkezés felelőssége a tábornokok vállát nyomja.