Egy gesztus Koszovónak

A múlt hét végén – a világ közvéleménye (benne a magyar) számára szinte észrevétlenül – létrejött „a történelem” első megegyezése a független Koszovó Köztársaság és az őt rendíthetetlenül elismerni nem akaró Szerbia között.

Ennek lényege, hogy a koszovóiak a köztársaságuk által kibocsátott személyi igazolványokkal, járművezetői engedélyekkel, rendszámokkal, biztosítási papírokkal immár beléphetnek Szerbia területére, s onnan tovább (ha vízumuk is van) Magyarországra, azaz az Európai Unió területére. Eddig ugyanezért hatalmas kerülőt kellett tenniük: át Montenegrón és végig a dalmát tengerparton, aztán a szinte teljes Horvátországon.

Vita nem lehet felőle, hogy a koszovói albánok utazási szabadságának bevezetésével Szerbia megtette az első olyan engedményt, mely közelebb viszi őt áhított céljához, az uniós tagjelöltség megszerzéséhez. Noha az EU-27 tagjai közül 5 – önnön kisebbségei (például a magyar) szeparatizmusától való félelmében – Koszovó függetlenségét máig nem ismeri el, Brüsszel már jó ideje értésre adta, hogy addig nem lesz szerb tagjelöltség, amíg Belgrád nem tesz valamilyen engedményt Koszovónak. Megsúgták a szerbeknek, hogy a koszovói függetlenség elismerése nem föltétel, de a koszovói albánok (és a made in Kosovo termékek) karanténba zárásának föloldása az. Tehát a következő engedmény elvileg az lesz, hogy a szerb vámosok átengedik észak felé a még mindig szerb tartománynak tekintett terület exportra szánt javait (megint csak: tranzit Magyarország, de akár Kelet-Horvátország felé).

De ha valaki netán a Koszovó Köztársaság hivatalos útlevelével kívánna Szerbia területére lépni, azt nem engedik be. Az útlevél kirekesztésével a Brüsszelben tárgyaló szerb küldöttség nyomatékossá tette, hogy noha hajlandó sokféle „független” koszovói hivatalos papírt elismerni és elfogadni (anyakönyvek, telekkönyvi kivonatok, egyetemi diplomák), azt az egyet, amely a függetlenség „alapdokumentuma” – azt nem. A koszo vóiak belementek az alkuba. Éspedig abban a reményben, hogy ami történt, az az „első lépés” lett volna a koszovói függetlenség szerb részről való elismerése felé, s pillanatnyilag ennyire telik. Igaz, eleinte a tárgyalásokon az „albán fél” minden megállapodást Koszovó függetlenségének nyílt vagy burkolt elismeréséhez kívánt kötni, de a szerbek, tudván, hogy ehhez Brüsszel (és az Egyesült Államok) nem ragaszkodik, ilyen alapon elzárkóztak volna minden „praktikus” engedménytől.

Látván azonban az albán rugalmasságot (melyet ugyancsak a közvetítők sugalmaztak), engedtek. Vuk Jeremics szerb külügyminiszter szerint nem azért, mert elébe akartak volna menni az unió elvárásainak, hanem azért, mert Szerbia számára „fontos a Nyugat-Balkán stabilitása”. Szép szavak és persze csalókák, hiszen van-e olyan politikus, aki nyomás alatt cselekszik, de ezt el is ismeri? Az olyan nem is politikus. A dolgot némiképp kiterjesztőleg értelmezve: igenis van az uniónál karmesteri pálca, csak verbálisan láthatatlanná kell tenni, általában a legegyszerűbb eszközzel: a tagadással. „Nem engedünk a nyomásnak” – mondta Jeremics, hozzátéve azonban: tudunk konstruktívak is lenni. Lám.

A koszovói-szerb határ: kis lépés az utazónak...
A koszovói-szerb határ: kis lépés az utazónak... A Kosovo police officer is pictured at the Merdare border crossing between Kosovo and Serbia September 13, 2010. After crossing the border at Merdare, Kosovo's truckers pull over in no man's land to change their licence plates, hide their Kosovan documents, and get ready to show different papers and passports to Serbian customs. The charade -- carried out within sight of customs officers on both sides of the Kosovo-Serbia border -- is a legacy of Belgrade's refusal to recognise the independence of its former province. Picture taken September 13, 2010. To match feature KOSOVO-SERBIA/ REUTERS/Hazir Reka (KOSOVO - Tags: TRANSPORT POLITICS)
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.