Tizennégyen egy csónakban
Ezt ismerte fel az a tizennégy ország – nyolc EU-tagállam és hat unión kívüli ország –, amely csatlakozott a magyar EU-elnökség alatt elfogadott Duna Régió Stratégiához (DRS). A keretmegállapodás azt is jelzi, hogy az integráció politikai, gazdasági és kulturális értelemben erős, kelet-közép-európai dimenziót kap. A bővülő Európa súlypontja folyamatosan keleti irányba tolódik, miközben – ahogy azt Martonyi János külügyminiszter többször hangsúlyozta – az unióhoz közelít, „bevon” EU-n kívüli országokat is. Hasonló regionális stratégia eddig csak a Balti-tenger térségére született: a 2009 második felében, Svédország soros elnöksége idején elfogadott program szintén keleti irányba nyitott a három balti tagállam (Észtország, Lettország és Litvánia) bevonásával.
A Duna Régió Stratégia alapvetően nem magyar sikersztoriként indult. A kezdeményező Ausztria és Románia volt, a két ország elsősorban a több mint 2800 kilométeren át kanyargó folyó minél nagyobb mértékű hajózhatóságát szerette volna elérni. Miután a magyarországi szakaszokon a Duna a Natura 2000 programba tartozik, tehát környezetileg védett terület, Budapesten először szkeptikusan fogadták a más folyami szakaszokra minél több uszályt szorgalmazó elképzeléseket. Felismerve azonban annak veszélyét, hogy a formálódó régiós stratégia keretében tervezett infrastrukturális beruházásokkal esetleg az unión kívüli államokba irányítanának át a kelet-közép-európai tagállamok felzárkóztatására szánt pénzeket, a magyar diplomácia ügyesen a kezdeményezés élére állt. S elérte, hogy a vízi teherfuvarozást összetett kérdésként kezeljék – ne ragadják ki a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig tartó folyó gazdag szolgáltatási lehetőségeinek egyikét sem.
Az agglomerációs tömegközlekedés vagy a turizmus fejlesztése legalább olyan fontos, mint a teherfuvarozásé. Ez utóbbinál mindenekelőtt az vizsgálandó: valóban rendelkezésre áll-e elegendő számú korszerű, a környezetet kímélő jármű. Időközben szerb és román részről is belátták, hogy dunai flottáik jelentős része megérett legalább egy motorcserére. Túlmutat a DRS a hajózási témákon. Az egész régió versenyképességét hivatott erősíteni olyan országhatárokon átnyúló kezdeményezésekkel, mint az ár- és belvíz, az aszály elleni védekezés, a környezet átfogó védelme. A DRS-be bekerült tizenegy cselekvési területbe bevették az energiabiztonságot, az észak–déli összeköttetések, így a közúti és vasútvonalak, energiahálózatok kiépítését, de a szervezett bűnözés elleni küzdelmet is.
Magyarország három cselekvési terület – a fenntartható energiafelhasználás ösztönzése, a vízminőség helyreállítása és megőrzése, illetve a környezeti kockázatok kezelése – társkoordinátori feladatát kapta. A belvízi hajóutak fejlesztésének vizsgálata viszont az osztrák–román párosé, amelyet Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter és alkancellár Bécs nagy sikereként értékelt.
A vízhez ugyan nem sok köze van, a térségben azonban általános probléma a panellakások korszerűsítése (ez is a stratégia része). Szakértők szerint megfelelő típusmegoldások kidolgozása esetén a többmilliós piac megfizethető árakat hozhat az ilyen lakásokban élők számára.
Mindez nagyon szépen hangzik, de honnan lesz elegendő pénz e rengeteg ambiciózus terv megvalósítására? – merül fel sokakban a kérdés. Különösen annak tudatában, hogy a DRS a többször hangoztatott „három nemre” épül. Azaz nem hoznak létre új intézményeket, nem alkotnak új jogszabályokat, és leginkább nem biztosítanak új uniós forrásokat. Barsiné Pataky Etelka, a DRS magyar kormánybiztosa viszont az Európai Bizottságra hivatkozik: a brüsszeli testület szerint igenis lesz pénz. Az egyes nemzeti stratégiák felülvizsgálata nyomán ugyanis fehéren feketén kiderül, pontosan mennyi elköltetlen forrás maradt a 2007–2013 közötti időszakra a kelet-közép-európai tagállamoknak megítélt, összesen 100 milliárd eurót kitevő felzárkóztatási és kohéziós alapokban.
A maradékot illetően jócskán eltérnek a becslések, bennfentesek szerint 10 és 30 milliárd euró közötti összegre lehet majd a DRS-be illő projektekkel pályázni. Forintban vagy euróban kifejezhetetlen értéket jelent, hogy – az új szemléletű térségi politika révén – tizennégy ország szakembereit és kutatóit összekötő, komoly szellemi tőkét felhalmozó kapcsolati hálók születnek.
DRS: a szereposztás
A Duna Régió Stratégiában részt vevő országok: Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Németország (Baden-Württemberg és Bajorország szövetségi tartományok), Románia, Szlovákia, Szlovénia (mind EU-tagállam), valamint Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova és Ukrajna.
