Teljes siker –a szavak szintjén
Igaz, a stratégia életre hívásához a magyar elnökségnek valójában nem sok köze volt. Ezt ugyanis az Európai Bizottság kezdeményezte a tavaly nyári franciaországi események után. Akkor Nicolas Sarkozy francia elnök elrendelte jó néhány illegális romatábor felszámolását, és az ott élő – főként Romániából, Bulgáriából odatelepült – romákat hazatoloncoltatta. Az emberjogi szervezetek és számos európai vezető politikus (köztük az igazságügyi EU-biztos) tiltakozása ellenére, Franciaország folytatta az erőszaktól sem mentes kitoloncolásokat.
E botrány közepette még világosabbá vált, ami már korábban is többször szóba került az unióban: muszáj a tagállamoknak valamiféle laza együttműködésben kezelniük a közel tízmillió, mélyszegénységben élő, roma származású uniós polgár társadalmi integrációját. 2010 szeptemberében össze is ültek az EU-biztosok, hogy előkészítsék az európai romastratégiát. Andor László (foglalkoztatás, szociális ügyek), Viviane Reding (jogérvényesülés, alapvető jogok) és Cecilia Malmström (uniós belügyek) romaügyekkel foglalkozó munkacsoport létrehozásáról döntöttek. A magas rangú európai vezetőkből álló csoport decemberre készítette el a jelentést, amely azt értékelte, miként használják a tagországok az uniós forrásokat a mélyszegénységben élő romák integrálására. Ezt a munkacsoportot bízták meg a biztosok a roma keretstratégia megalkotásával.
S hogy akkor mi a magyar EU-elnökség szerepe? A keretstratégiához Balog Zoltán felzárkózásért felelős államtitkársága írta meg a Tanácsi Következtetések című dokumentumot, amelyet a tagállamok szociális miniszterei májusban, a kormányfők pedig júniusban fogadtak el. Ez év végére minden tagországnak el kell készítenie a saját nemzeti romastratégiáját.
A Tanácsi Következtetések között találunk olyan pontokat, amelyeket deklarál ugyan az unió felé Magyarország, de azok megvalósítására nem igazán törekszik. A 21. pontban például Magyarország felszólítja a tagállamokat – így saját magát is –, hogy segítse elő a romák részvételi lehetőségét a minőségi oktatásban, illetve kéri őket „az esetleges iskolai szegregáció megszüntetésére”. Ehhez képest a roma integráció ügyével megbízott államtitkárság némán tűri, hogy a Fidesz által vezetett Nyíregyházán szeptembertől a görög katolikusok újra nyissanak egy olyan cigányiskolát, amelyet éppen azért zárt be a város korábbi vezetése, mert az iskola sértette a roma gyerekek esélyegyenlőségét, minőségi oktatáshoz való jogát.
Néhány sorral odébb Balogék államtitkársága felkéri a tagállamokat, hogy segítsék a romák lakhatáshoz jutását, „különös tekintettel a szociális lakáshoz jutásra és a lakhatási szegregáció felszámolásának előmozdítására, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) keretében nemrég hozzáférhetővé vált finanszírozási lehetőség teljes körű kiaknázására”. A magyar kormány a dokumentumban leírtakkal ellentétesen cselekszik, valószínűleg nem akarja ugyanis kihasználni az ERFA forrását. Egy év nem volt elég ahhoz, hogy a kormány kiírja a cigánytelepek felszámolását célzó pályázatot.
Visszatérve a Tanácsi Következtetésekre: annak 32. pontjában arra intik a tagállamokat, „mérlegeljék annak lehetőségét, hogy a szegregáció és a mélyszegénység elleni küzdelmet, valamint a marginális helyzetű közösségek, köztük a romák esélyegyenlőségének előmozdítását valamennyi kapcsolódó szakpolitikai területen – így az uniós források tekintetében is – érvényesítsék, egyértelmű és ellenőrizhető kritériumok alapján”. Mit tesz a magyar kormány ez ügyben? Bár az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikát megjelenítő jogszabály érvényben van, a pénzek felhasználását még nem lehet számon kérni, mivel a törvényben rögzített számonkérési dátumot a Fidesz-kormány (a megalakulása utáni első intézkedéseinek egyikével) kitolta.
– A romák integrációja kapcsán kitűzött elnökségi célokat elértük –jelentette ki Balog Zoltán június közepén Brüsszelben. Az államtitkár ezt valószínűleg csak a szavak szintjén értette.
