Amikor nekünk Tonga annyit ér, mint Amerika
Az akció célja, hogy Budapest elnyerje a támogatást ahhoz, hogy hazánk a 2012–2013-as időszakban az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem állandó tagja legyen. Az októberi szavazáson minden voks számít. Ilyenkor St. Kitts és Nevisnek vagy éppen Tongának ugyanannyit – egy voksot – ér a szava, mint az Egyesült Államoknak.
– Véresen komoly verseny folyik – hallani a jelentős presztízzsel járóposztért folyó csatározásról.
A huszonhárom tagú kelet-európai választási csoport számára a 2012–2013-as időszakban egy hely szabadul fel a Biztonsági Tanácsban, s ezúttal Magyarország mellett Szlovénia és Azerbajdzsán szállt ringbe. Hazánk eddig kétszer – 1968–1969-ben és 1992–1993-ban – volt az ENSZ legfőbb döntéshozó testületének tagja. Budapesten eredetileg egy 2016–2017-es nem állandó BT-tagságra gondoltak 2007-ben – még Göncz Kinga minisztersége idején –, azonban az a döntés született, rástartolnak egy korábbi időpontra.
A váltásban szerepet játszott, hogy a 2011-es magyar EU-elnökség ráirányítja a figyelmet az országra. Változott a világszervezet hazai megítélése is. Míg a kelet-európai rendszerváltások után és a globalizáció kiteljesedésével az ENSZ-ről sokan úgy gondolták, hogy feleslegessé válik, a világ pedig egy Amerika-dominanciájú rend felé tart, az elmúlt évtized pont az ellenkezőjét bizonyította. A trend a többpólusú világ irányába mutat, a G20-as csoport sem tudja pótolni a korábban sokszor „leírt” ENSZ-t, ahol valamennyi fejlődő és feltörekvő ország egy asztalnál ül a nagyokkal.
A vetélytársak közül legkorábban a szlovénok kezdtek kampányolni. Nem véletlenül: Danilo Türk államfő korábbi pályafutása során közel húsz évet dolgozott New Yorkban az ENSZ-nél. Volt hazája nagykövete, később pedig főtitkárhelyettes. Samuel Zbogar külügyminiszter szintén ENSZ-es múlttal rendelkezik. Mindketten személyes ügyüknek tekintik a sikert, igaz, úgy tudni, Borut Pahor kormányfő nem tartozik a lelkes hívek közé. Az el nem kötelezettek és az iszlám országok körében Ljubljana a palesztin ügyet, illetve a fenntartható fejlődést igyekszik napirenden tartani.
A magyar–szlovén vetélkedést sokan értetlenül szemlélik. Többen úgy gondolják, egyetlen EU-s jelöltnek kellene indulnia. A rivalizálás azonban túllépett azon a határon, hogy bárki arcvesztés nélkül vissza tudna vonulni. A legérdekesebb játékot Azerbajdzsán űzi. A földgázban és kőolajban gazdag szovjet utódállam csábító pénzügyi ígéretekkel próbál szavazatokat „biztosítani”.
Baku (Baki) kettős nyelven beszél: Európa felé – legyen szó a keleti partnerségről vagy a tervezett Nabucco gázvezetékről – az együttműködést hangoztatja. Az el nem kötelezettek, az Iszlám Konferencia vagy a Független Államok Közössége országai előtt viszont Ilham Alijev államfő küldöttei azzal érvelnek, hogy ezen országoknak hátrányos lenne, ha újabb EU-s tagállam kerülne be a BT-be. Az azeriek nem titkolják: szeretnék bevinni az ENSZ-be Hegyi Karabah ügyét, s a maguk javára fordítani az örményekkel fennálló konfliktust.
A fejlődő országokat persze sokkal jobban érdeklik a fejlesztési segélyek, illetve az ösztöndíjak. Különösen igaz ez azon afrikai, arab és ázsiai államokra, ahonnan korábban sok diák érkezett hazánkba tanulni – Magyarország 1960–1996 között több mint 20 ezer állami ösztöndíjat adott fejlődő országoknak. A hazai ösztöndíjrendszer átalakítása, az odaítélésnél a fejlődő országok preferálása éppen úgy a magyar csomag része, mint a karibi és a csendes-óceáni térségbe küldött diplomaták által felajánlott „célzott együttműködés”. Ebbe közegészségügyi, járványmegelőzési programok, víztisztítási technológiák egyaránt beleférnek.
– Ha nem nyerünk, az sem baj. A cél a régi kapcsolatok felújítása, ablakot nyitni a világra, hosszú távú kooperációt kiépíteni a fejlődő országokkal –hallani külügyi forrásoktól.
Az októberi szavazás kimenetelét illetően Budapesten tartózkodnak a jóslásoktól. A voksígéreteket hiba lenne százszázalékosra venni. Állítólag komoly nyugati államokról is kiderült utólag: több – egymással versengő –jelöltnek is letették az esküt, hogy rájuk szavaznak. Mindenesetre Martonyi János külügyminiszter július közepén New Yorkba utazik „lobbizni”. Az előrejelzés azért is nehéz, mert –mint a sportban – az ENSZ-beli titkos szavazáson is lehetnek jókora meglepetések. A harmadik világban jó hírnévnek örvendő Kanada például elvérzett Németországgal és Portugáliával szemben, amikor legutóbb választottak nem állandó tagokat.
Öt plusz tíz
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó és tíz nem állandó tagja van. Az öt állandó tag – az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország – vétójoggal is bír. A jelenlegi nem állandó tagok: Bosznia-Hercegovina, Brazília, Dél-afrikai Köztársaság, Gabon, India, Kolumbia, Libanon, Németország, Nigéria, Portugália. (Munkatársunktól)
