A szomszédos országokban végigsöprő „arab tavasz” hatására, vagy inkább annak elkerülésére VI. Mohamed király még március elején jelentette be, hogy új alaptörvényt készít, amivel példát kíván statuálni a térség országainak. Az új alkotmányt pénteken 72,65%-os rekordrészvételi arány mellett, 98,49%-os igennel szavazták meg a marokkóiak. Pedig a szavazás előestéjén, a 13 millió szavazóképes polgárból csak 7 millió váltotta ki a szavazókártyáját, a magas számú analfabétát is beleértve. Ugyan a kormány rendelkezésére SMS-ben, vagy akár a szavazófülkében is lehetett kérni a kártyát, kora estig csak elvétve szállingóztak a lakosok a rabati közintézményekbe. Moustafa, a 23 éves focista, aki az urnazárás előtt közönyösen sétált el a szavazóhelyiség előtt, csak annyit mondott „úgyis az igen nyer”.

A több hete tartó rendezvénysorozatot, a városfalakra és hotelekre ragasztott igenlő plakátokat elnézve, az embernek semmi kétsége nem lehet afelől, hogy a király mindent megtett a szavazók mozgósítása érdekében. A júniusban elmondott népszerűsítő beszédében „civil királyságra” keresztelte az országot. Ennek jegyében ingyenes koncerteket rendeztek, a taxisok díszfelvonulását nemzetiszínű pirosba „csomagolt” járművek agresszív dudálása követte, és a hatszázezres rendfenntartó erők még fizetett szabadnapot is kaptak, hogy szavazzanak. A középületeken „Mi igennel szavazunk” feliratú plakátokat lehetett látni.

„Szeretjük a királyt, mert érezzük, hogy valódi demokráciát akar. De vannak olyanok is a parlamentben, akik örökölték a hatalmat, és nem akarnak változtatni” – mondta Aisa, a közgazdászdiplomával rendelkező taxis. Aisa főleg az utcai árusokra dühös. A tunéziai események után a rendőrök már nem merik őket elkergetni. Nem pártolja a forradalmakat, szerinte a felkelők és az újságírók mindenhol csak káoszt okoznak, és ebben sokan osztják véleményét. Igennel szavazott az új alkotmányra Hassan, a cementüzemi mérnök is, aki a magyar átlagfizetés kétszeresét kapja kézhez. „Ha minden célkitűzést teljesítek, akkor megvan a hatszázalékos évi fizetésemelés. Az alkotmány a szakszervezeteknek újabb jogokat ad, én elégedett vagyok” – magyarázza.

A harminckét éves Samia, aki farmerben és sportcipőben áll egy csoportosulás szélén, a nemrég üzembehelyezett villamos sínén, egyáltalán nem elégedett a marokkói helyzettel. „Csak ismerősön keresztül lehet a közszférában elhelyezkedni. Elegünk van ebből a korrupcióból” –mondja, és éppen a tüntetők elleni erőszakról kezdene beszélni, de elhallgat, amikor egy középkorú férfi lép mellénk.

Az alkotmány haladó szövegének és VI. Mohamed közkedveltségének tükrében, tényleg nem lenne szükség az állami praktikákra. Ugyan megmarad a király vallási és politikai fensőbbsége, a preambulum elsődleges érvényűként hivatkozik a nemzetközi emberi jogi egyezményekre, garantálja a szabad vallásgyakorlást, és megtilt „mindenfajta diszkriminációt”.Megerősíti a miniszterelnök pozícióját, az igazságszolgáltatást kiveszi a minisztérium kezéből, és garantálja az ellenőrzést, így a korrupcióellenes hatóság, a versenyhivatal, és az ombudsman függetlenségét. Amellett, hogy a képviselők és kormánytagok immunitását megszünteti, és a számvevőszéknek egyenesen büntetőjogi hatáskört ad, az alkotmány tárgyalópartnerként ismeri el a civil szférát. „Mindez nagyon szép, de ha körülnézünk, kiderül: nagyon messze vagyunk a demokráciától” – mondja egy, a szavazást figyelő civil szervezet képviselője, miközben a rendőrség a fényképezőgépünket kéri átvizsgálásra.

A voksolás napján zavartalanul zajlott az árusítás a rabati medinában, ahol dzsillabás és pántos pólós nők lejtenek, a férfiak nem lankadó érdeklődésétől kísérve. A Nemzeti Emberjogi Tanács és egy civil hálózat által felügyelt megfigyelőknek csak egy része dolgozhatott. A referendum eredményét követően Casablancában, Rabatban és Tangerban is tüntetések voltak.

A „Február 20-a” utcai mozgalom által szervezett casablancai felvonuláson az egyik tüntető plakátjával az alkotmány reformja helyett demokratikus változásokat sürget